Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Kaukonen, Väinö: Gondolatok a Kalevala finnugor hátteréről [On the Finno-Ugric Background of the Kalevala] 425

426 VÄTNÖ KAUKONEN eltávolítván az útjukból, a Finn-öböl partjait követve, egy részük az észt partvidéken telepedett le, a másik része északon, a finn partvidéken, majd onnan tovább az ország belsejében. A karjalaiak pedig Savóba Olonyec vidékéről és távolabbról, Bjárma tájairól nyomultak volna be. (Henrik Gabriel Portban, Valitut teokset. Kiadja Iiro Kajanto. Jyväskylä 1982.) Lönnrot felfogásának a finnek őshazájáról és későbbi finnországi lakóhelyeikre vándorlásáról, amely Porthan és alighanem más, még ismeretlen forrásokon nyugszik, döntő hatása volt az ősi ,,kalevalai korról" alkotott elképzelésére. Lönnrot nézete főbb vonásaiban a következő. A finnek ősei egységes népként éltek eredetileg Ázsiában, az Urál keleti oldalán, ahonnan időszámításunk kezdete előtt, más népek által kényszerítve, átköltöztek az Urál-hegység nyugati oldalára. Ezt megelőzőleg megtörtént már két ágra oszlásuk, „amelyből az egyik karjalai, a másik még együtt élő hämei és észt ág" volt. A Volga partjára, ahol később Kazány városa épült, érkeztek. Onnan egy részük, a karjalaiak, a Káma folyó mentén észak felé indult, a másik részük, a hämeiek és az észtek a Volga forrásvidékére vándoroltak. A karjalaiak egy ideig „Bjarma földjén" laktak, majd a Dvina folyó forrásvidékére érkeztek, onnan pedig a folyó mentén a Fehér-tenger partvidékére, és tovább mai lakóhelyeikre. A hämeiek és az észtek pedig előbb az Urnen tó partjára, ott pedig egymástól szétválva a hämeiek a Finn-öböl északi, az észtek pedig a déli oldalára vándoroltak. (Vedenkantaja Anni—runon selity. Mehiläinen 1836. márc.) A ,,bjarmai finnek", akiken a történeti forrásokban említett bjarmákat értették, Lönnrot magyarázata szerint a Káma folyó mentén és onnan északkeletre a Fehér-tengerig laktak. Lönnrot véleménye szerint továbbá az ősi finneknek az a része, amelynek körében a legtöbb régi dalt énekelték, éppen a Dvina folyó mentén lakott. A legtöbb elbeszélő népdalt Kelet-Karjalában (Vienan-Karjala) találta Lönnrot. így válik érthetővé az eposz teljes neve: „Kalevala, avagy Régi Karjalai Énekek a finn nép hajdani történetéről." Lönnrot költői művét olyan gyűjteménynek tartotta, amelynek az énekei másfél ezer évvel korábban valahol a Fehér-tenger és a Káma folyó közötti tájakon keletkeztek, és amelyek a finn népről mesélnek. Később, a Kalevala második kiadásának (1849) előszavában Lönnrot még megváltoztatta és pontosabbá tette a felfogását. Most úgy vélte, hogy az énekek a Fehér-tenger délkeleti partvidékén „születtek" és megőrződtek azok között a karjalaiak között, akik a híres „bjarma nép", a bjarmaiak utódai. Lönnrot a Kalevala Pohjoláját méghozzá a Fehér-tenger mellett lévő Holmogor városába, Kalevalát pedig ettől a várostól 15 mérföldre, azaz három napig tartó csónakútnyi távolságra helyezi. Ott volt tehát Lönnrot elképzelése szerint Kaleva és Pohja népének lakóhelye. Abból következően, hogy az ősirodalmi énekekben és magában a Kalevalában is viszonylag bőven van a Finnország, valamint a hozzá közeli területek térképein jelölt helynév, Lönnrotnak különböző magyarázatokra volt szüksége, hogy saját elképzelése és a történelmi valóság közötti ellentéteket ki tudja küszöbölni. Kalevala és Pohjola nem okozott nehézségeket, mivel úgy értették, hogy őstörténeti múlthoz tartozó népek lakóhelyét jelöli. Karjala sem volt problematikus, mert az akkori történelmi felfogás az ősi karjalaiakat a bjarmákhoz tartozó vagy hozzájuk közel lakó népeknek tartotta. Eszerint Lönnrot a magyarázatában megjegyzi, hogy „Karjalát mind itt (= 3 : 180), mind máshol eltérő helyként említik (mint manapság)". Finnország (Suomi)