Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Szíj Enikő: A Kalevala és a magyarok [The Kalevala and the Hungarians] 399

406 SZÍJ ENIKŐ meg nem jelent, tehát 38 ( !) éven át gyakorlatilag Barna fordítása jelentette nálunk a Kalevalát. Barna fordítása valóban nem költői remek, sajnos. De nem is szánta annak. Egészen egyszerűen az eredetihez hűen, magyarul hozzáférhetővé akarta tenni, hiszen egyesektől-kevesektől és egyes részeitől eltekintve — nem is ismerték ! A Barna-fordítás fogyatékosságának következményeként szokás fölemlegetni, hogy a naiv eposzunk, nemzeti versidomunk kérdéseivel viaskodó Arany János, úgymond, alig figyelt föl a Kalevalára.32

Aranynak már közel 15—20 évvel a Barna-felé Kalevala megjelenése előtt határozott ismeretei voltak a finn népköltészetről, beleértve az eposzt is.33

Elismerő véleményéről tanúskodnak azok a finn népköltészettel kapcsolatos szerkesztői, később főtitkári stb. javaslatai, megjegyzései, amelyekben a finn népköltészet ismeretét kívánatosnak tartotta és elő is segítette. íme, egy jellemző példa. A Szépirodalmi Figyelő 1862-es számában a Lönnrot-féle Kanteletár-előszó magyar fordításának az Akadémiai Értesítőből átvett, újbóli közzététele (!) kapcsán ezt írta: „Fordította ezt Hunfalvy Pál, az eredeti szöveget pedig Finn Olvasókönyvébe vette föl, melyre szintén figyelmeztetjük, kivált a tanulni vágyó ifjúságot [kiem. — Sz. E.]. Az akad. Értesítők, fájdalom nem forognak annyira a közönség kezén, hogy e mutatványnak széles körben ismeretes voltától kellene tartanunk."34

Minek nevezzük mindezt, ha nem a finn népköltészet pártolásának? Ami pedig „csak" a Kalevalát illeti, Arany eposzelgondolásaiba, elméletébe a Kalevala nem illett bele,35

és az egész finnugor rokonsághoz némi iróniával elegyes jóindulatú higgadtsággal viszonyult.36 A Kalevalát — Barna fordításában — 1897-ben megjelent Magyar Mythologiájában a szerző, Kandra Kabos egyenesen „mythologiánk alap-Társaság 1940. márc. 31-én matinét rendezett a Zeneakadémián: „Syynä juhlatilaisuuden järjestämiseen oli Kalevalán kolmannen unkarinkielisen, halpahintaisen painoksen ilmestyminen" (10 000 példányban; Heimotyö III. 1939—1940. Helsinki 1940: 81). Ezek után tisztázandó, hogyan emlékezhet Vikár így: ,,Az Akadémia 1911-ben tette közzé a teljes fordítást, melyhez jegyzetek is járultak" (Vikár Béla, Beszéljünk a Kalevaláról. MTAK Ms. 5203/11/4). Hogy volt 1909-es kiadás, és hogy ez valóban 19 0 9 -ben meg is jelent, arra bizonyíték Yrjö Wichmann 1909. ápr. 4-ón Helsinkiből küldött levele (1. 54. jegyzet). Az 1935-ös Kalevala-jubileumon Helsinkiben Weöres Gyula viszont így beszélt: „Näinä päivinä ilmestyy Unkarissa Kalevalán kőlmas täydellinen unkarinnos selityksineen . . ." (KSV 16(1936): 100). Legújabb kiadása [a Régi Kalevala 150. évfordulójára]: Kalevala. A finn eredetiből fordította Vikár Béla. 5—14 Elöljáróban [Vikár Béla, Budapest, 1908. őszhó 25.], 15—322. old. 1—50. ének, 323—329. old. Jegyzetek. Összeállította Bereczki Gábor, 331—335. old. Utószó: Hajdú Péter. Helikon [szőttes kötésben], Budapest 1985 [febr.]. 32 Például Domokos Péter utószava: A Kalevala és Magyarország (234—251). In: Väinö Kaukonen, A Kalevala születése című könyvében (Ford. Bereczki Gábor. Gondolat, Budapest 1983. 2661.; 239); A. Molnár Ferenc, Arany János finn kapcsolatai és Vikár Béla Kalevala-fordítása körül. FilKözl. 1982/4: 514—517. Itt további irodalom. 33. A Molnár Ferenc, Arany János és a Kalevala. Helikon 1972/2: 221—225. Itt további irodalom, többek között Képes Géza ide vonatkozó írásai. 34 33. jegyzet, 222. 36 Arany levele Gyulainak 1854. jan. 21-én: „Nem tudom, benn van-e az aesthetica szótárában a terminus: 'eposzi hitel', de én annyira érzem ennek hatalmát, hogy történeti, vagy mondai alap nélkül nem vagyok képes alakítani, . . . elég az hozzá, hogy nekem ha építeni akarok, tégla kell és mész" (A magyar irodalom története IV. Budapest 1965. 72). „Arany eposz-elmélete tehát nem egyszerűen „rekonstrukció" elmélet, mert célja nem az egykori, „elveszett"-nek hitt naiv eposz újrateremtése, hanem a népben élő nemzeteszme fölszínre hozása, össznemzeti tudatosítása és érvényesítése" (Sőtér István, uo.). 36 Arany János Összes Költeményei I. Szépirodalmi, Budapest 1955. Budenzhez; Az orthologusokra VII.