Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Vásáry István: A baskír–magyar kérdés nyelvi vetületben [The Linguistic Aspect of the „Bashkiro–Hungarian Complex”] 369

A BASKÍR-MAGYAR KÉRDÉS 371 magunktól/'5

Ez a „sem elfogadni, sem elutasítani" álláspontja a baskír—magyar probléma esetében az egyedül lehetséges álláspont jelenleg, mert bármilyen irányú merev, a kérdést lezárni akaró álláspont a kutatást megbénítaná. Természetesen mindenki szakmai műveltségének, adatismeretének és problémalátásának fényében bizonyos álláspontot alakít ki magának, ezt azonban nem lehet a véglegesség címkéjével ellátni. A baskír—magyar kérdés minden aspektusának tárgyalása csak egy monográfia feladata lehetne, s a kérdés meg is érdemelne egy ilyet. Jelenleg leghasznosabbnak azt tartom, ha a kérdés egy-egy aspektusának alapos vizsgálatára és összegzésére vállalkozunk, anélkül, hogy a kérdés egészét ezzel véglegesen megoldanánk. Eddig ugyanis túl sok általánosítás, megrögzött, de sehol sem bizonyított nézet axiómaként való felhasználása volt nem egyszer a jellemző, s a bizonyítandónak bizonyítottként való felhasználása. A következőkben a baskír—magyar kérdés nyelvi aspektusát veszem vizsgálat alá a középkori mohamedán és európai baskír—magyar kérdéscsoporttól függetlenül. A kérdést így teszem fel: a baskír és a magyar nyelv között léteznek-e olyan típusú nyelvi kapcsolatok, amilyeneket a kutatás az utóbbi nyolcvan évben feltett. Kérdésfeltevésem a nyelvi aspektust hármas csoportosításban fogja tárgyalni: I. A baskír fonémarendszer bizonyos sajátságaiban felfedezhető-e magyar nyelvi hatás?, II. Van-e a baskír nyelvben magyar közszói kölcsönzés?, III. Baskíria földrajzi nevei közt van-e magyar eredetű név? Mielőtt azonban a részletes tárgyalásba kezdenénk, még két megjegyzést kell tennünk a nyelvi kérdésről általában. A baskír—magyar kérdés nyelvi vetülete alapvető a baskír—magyar kérdés egésze szempontjából — mint ahogyan már Melich János és Mészáros Gyula is annak tekintette,6

— még pedig akár igenlő, akár tagadó álláspontra helyezkedünk majd vizsgálataink után. Két nép bármilyen tartósabb történeti érintkezésének ugyanis kimutatható nyomai vannak a nyelvben. Ha mármost a baskír nyelvben bármilyen közvetlen magyar hatás kimutatható, a baskír—magyar történeti és nyelvi érintkezés tagadhatatlan tény lenne. Ha viszont ilyen hatást nem tudunk a baskírban megragadni, ez még nem jelenti, hogy a baskír—magyar kérdést egyértelműen negazíve lezárhatjuk, mivel egyrészt valaminek a nemlétét nem bizonyíthatjuk, csak a létezését, másrészt pedig marad még a baskír—magyar kérdés másik két pillére, a mohamedán források baskír—magyar adatai és a ferences utazók adatai, melyeket így vagy úgy magyaráznunk kell. De feltéve — s ez másik megjegyzésem lényege — hogy ki is tudunk mutatni pár szót a baskírban, melyeknél valószínűsíthető a magyar eredet, ez esetben sem használhatnánk ezt bizonyíttékként a 10. század előtti magyarság és a baskírok ősei közti érintkezésre, mivel ezek a magyar szavak a keleten maradt magyarok magyar nyelvéből is származhattak. Hogy a keleti, Volga vidéki magyarok és baskírok valóban érintkeztek, történeti adatunk van a 16. századból: egy 1539-es §ack-i oklevélben együtt szerepelnek magyarok és baskírok Temnikov vidékén.7 Mivel a keleti magyarok nyelve teljességgel ismeretlen, 5 Ligeti L., Gyarmat és Jenő. Tanulmányok a magyar nyelv életrajza köréből. Budapest 1963. 230. 6 Melich J., A baskír—magyar rokonság. Nyr. 30 (1901): 24; Mészáros, Magna Ungar ia 101. 7 H3BeCTHH TaMÖOBCKOH YneHoft ApxHBHOÖ KOMMHCCHH 1888. 30— 1. Az idézett forráshelyről részletesen 1. I. Vásáry, The Hungarians or Molars and the Mescers/Misers of the Middle Volga Region. Archivum Eurasiae Medii Aevi 1 (1975): 242 — 4. 6 Nyelvtudományi Közlemények 87/2.