Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Antal László: Igaz lenne, hogy csaknem minden mondat „új”? [Is it Really True that Nearly All Sentences are Novel Ones?] 123

MINDEN MONDAT „ŰJ"? 125 az illető nyelvben még egyetlen mondatban sem fordultak elő. Másként fogalmazva: nyelvtanilag új az a mondat, amely sem közvetlenül, sem közvetve nem támaszkodik semmiféle analógiára. Az ilyen konstrukció viszont elkerülhetetlenül hibás és/vagy nehezen érthető, vagy érthetetlen. Persze a nyelvtaniatlanságnak és az abból következő érthetetlenségnek fokozatai vannak. Láttuk, fentebb Chomsky azt a tényt is a kreativitáshoz sorolta, hogy a beszélő képes ,,to identify déviant sentences and, on occasion, to impose an interprétation on them". Nos, amíg a beszélő a deviáns mondatnak valamilyen interpretációját tudja adni, addig a kérdéses mondat szükségszerűen követ valamiféle analógiát (vagy analógiákat), csakhogy tökéletlenül, hiányosan vagy ellentmondásosan. Az a mondat, amelynek a „nyelvtani jegyei" semmivel sem mutatnak fel analógiát, tökéletesen érthetetlen és interpretál -hatatlan, ilyen ,,mondat"-nak nincsenek nyelvtani jegyei, tehát nem mondat. A „nyelvtani" azzal szinonim, hogy „analogikus". Éppen ezért nagyon röviden szólnunk kell itt analógia és generatív grammatika viszonyáról. A mentalista Hermann Paul és a materialista L. Bloomfield számára egyformán nyilvánvaló volt, hogy új, sohasem hallott mondatokat a beszélő az analógia segítségével hoz létre (vö. Paul 1909. 110— 111; Bloomfield 1933: 275—277; vö. még Hockett 1968. 89 és köv.; Esper 1973. 174 és köv.). Chomsky elutasítja az analógiát azzal a „megokolással", hogy az analógia „misztikus" (vö. Chomsky 1968. 30). Ezzel kapcsolatban Derwing joggal jegyzi meg: „ . . .Chomsky rejects this notion of analogy (on the ground that it is 'mysterious'; see Chomsky 1968. p. 30) and opts for rules which 'involve mental opérations of a very abstract nature, applying to représentations that are quite remote from the physical signal' (p. 53). I hâve argued that this notion of rule is itself a mystery, since such rules are defined only within the formai domain of an empirically uninterpreted theory of linguistic 'compétence', and seem unlearnable without attributing to the child a complex and specific repertory of innate linguistic knowledge, none of which is open to empirical examination. It is improper, therefore, for transformationalists to argue that their rules are simply 'analogies made précise' — or that once the notion of analogy is made précise, it is 'indistinuishable from a transformation' (Lakoff 1969. p. 126). For transformations (of the Chomskyan type, to which Lakoff is referring here), as Lakoff himself has emphasized on many occasions, are formai de vices which operate on abstract hypothetical structures and some of which yield surface structures only as output. Such rules suffer from the dual disadvantage of being incapable of a direct behavioral interprétation, as well as inherently unlearnable" (Derwing 1973. 310). Mármost rendkívül érdekes, hogy Chomsky hivatkozik Paulra (Chomsky 1964. 51), megemlítve, hogy a német szerző szerint a mondatoknak csak egy töredékét tanulja meg a beszélő kívülről, s a döntő többségüket a beszéd pillanatában hozza létre (,, . . .die meisten [Sätze] erst im Augenblicke zusammengesetzt werden", Paul 1909. 110). Azt viszont Chomsky nem említi, hogy Paul a beszélőnek ezt a képességét az analógiával magyarázza, nyilván azért nem, mert ez már nem illik bele a gondolatmenetébe. Az analógiának mint a kreativitás magyarázatának döntő fontosságú kérdését itt aligha tárgyalhatjuk kimerítően. De talán néhány egyszerű és világos alapelvet leszögezhetünk: a) Szabályos, nyelvtanilag helyes mondat az, amely minden tulajdonságában, vonásában analogikus.