Nyelvtudományi Közlemények 86. kötet (1984)

Tanulmányok - Szij Enikő: A korkülönbség kifejeződése a finnugor nyelvek rokonságneveiben III. [cirill] 37

40 SZÍJ ENIKŐ déses rokont, az európai nyelvérzék szerint13

magától értetődően többjelentésű. Nem ritkán nemcsak különféle oldalági, hanem házassági rokonokat is jelölnek ugyanazzal a terminussal. Minderre számos példát találunk a mai magyarnak, a mai zürjénnek és a balti-finn nyelveknek a kivételével akármelyik finnugor nyelvből. Cseremisz példa : akaj S° 1Q° lQd° Bd° Sd° sW+ FS" MS~ éuzar Sx

1Q

X

lQd

x

Bd

x

Sd

x

HS~ izaj B° fQ° fQs° Bs° Ss° HB + FB + Mo B

x fQ

x

fQs

x

Bs

x

Ss

x 4. Az oldalági tőszó-terminusok morfológiai jellegzetességei közé tartozik látszólagos motiváltságuk, amely bizonyos toldalékok állandó használatában nyilvánul meg. Ha nem így lenne, akkor a 8.2. pontban kellene őket tárgyalni. A kérdéses toldalékok a birtokos személyragok és az ún. vokativuszragok. Ez utóbbira példákat szinte kivétel nélkül a törökségi nyelvekből a volgai és a permi (főként udmurt) nyelvekbe átkerült jövevényszavak között találunk, ilyen a votj. apaj, agaj, cser. akaj, de cser. izaj < fgr.14

A birtokos személyrag állandósult használatára legjobb példánk a magyar bátyám, öcsém stb. Birtokos személyrag nélküli — ritka — használatuk esetén jelentésük megváltozik, a rokonsági terminológiától független szókká válhatnak, pl. néne > néni, „Tamás bátya kunyhója" — bátya '(kb.) bácsi'. Tőtani és etimológiai szempontból, az előbbiekből következően, nehéz megítélni, tőváltozatról vagy toldalékolt alakról van-e szó pl. az öcs alábbi, csíkszentdomokosi előfordulásában :15 ,,két öccse és három öcséje van" öcs, öccse '(csak) fiatalabb fiútestvér' öcs, öcséje '(csak) fiatalabb lány testvér' Többféle tőváltozatot és többféle toldalékváltozatot képviselő rokonságnév akad más finnugor nyelvben is, pl. votj. suzer 'húg' suzere, suzered, suzerez stb. 'húgom', 'húgod' stb. surzi, surzid, surzi stb. ua.16 Az effajta tőtani „csemegék", különféle hang változások, tőalternánsoktól függő jelentés változatok stb. további kutatást igényelnek. Az altáji nyelvek és rokonságnevek kutatói közül többen17

hangsúlyozzák az ilyen jelenségek fontosságát a rokonsági terminológia alakulásában. 13 W. Steinitz : i. m. 325. 14 Szíj Enikő, A votják rokonságnevek szerkezeti-szemantikai elemzése. (Tőszavak, egyszavas szerkezetek.). NyK 84: 165-188; 170, 174-175. 15ÚMTSz. (NyF 9: 27). 10 TpaMMaTHKa coBpejvieHHoro yAiwypTCKOro íBbiKa. T. I. HweBCK 1962. 83. 17 H.

M. Eropcm, Ont.IT 3THMOJiorH3au,HH HyBauiCKHX TepMHHOB poflCTBa. I. MaTb (POAHTenbHHua). — Bonpocbi jieKCHKOJiorHH H 4>pa3eojiorHH qyBauiCKoro H3biKa. Tpy«bi HHH. Bbin. 87. MeöoKcapbi 1979. 41 — 68.; Uő., II. OTeu, (PoAHTejib). — McaiießOBaHHfl no STHMOJiornH nyBarucKoro H3bii<a. MeöoKcapbi 1981. 3—46. Itt mondok köszönetet Róna-Tas Andrásnak,