Nyelvtudományi Közlemények 86. kötet (1984)

Tanulmányok - Gósy Mária: A beszédmegértés kezdetei [The Beginnings of Speech Perception] 23

32 GÓSY MÁRIA a jelentés alapján különül el egymástól. A gyermek előbb képessé válik beszédhangok m e g k ü 1 ö n b öztetésére, de ekkor még képtelen azok azonosítására, ami a további fejlődés eredménye lesz (Clark—Clark 1977. 374). Orosz anyanyelvű gyermekekkel végzett kísérletek szerint a gyermek a fonémák hangrealizációinak különbözőségét csak akkor sajátítja el a megértés számára, ha ahhoz konkrét jelentésbeli különbség társul (Clark— Clark : i. m.). A kísérletben részt vevő 2—3 évesek bizonyos zárhangokat csak azután különböztettek meg a megértésben, miután saját beszédjükben megjelentek azok a hangsorok, amelyek úgy feleltek meg különböző szemantikai tartalmaknak, hogy egy-egy disztinktív jegyben különböztek egymástól. A kísérletben különböző játékfigurákkal játszottak, amelyeknek a neve mindössze egyetlen disztinktív jegyben tért el egymástól, például : tis és dis. Az eredmények szerint a gyermek valóban mindig a testesebb szegmentumokhoz rendeK a jelentést, és megfordítva : a kis akusztikai különbségeket csak akkor képes azonosítani, ha annak már — saját nyelvi értelmezésében — nyelvi szerepe, funkciója van (1. erre még : Barton 1976. 232). A beszédmegértés sajátságairól más aspektusból nyújt információt a logatomok felismerése és utánmondása. 3,5—6 éves gyermekekkel végzett kísérletek szerint — ellentétben a korábbi feltételezésekkel — a fiatal gyermek is képes az értelem nélküli hangsorokat visszamondani. Normál hangerő esetén közel hasonlóan az értelmes szavakhoz. A hangerő csökkenésével azonban az egy- és kétszótagú logatomokat a gyermekek lényegesen rosszabbul mondták vissza, mint az értelmes szavakat. Nemritkán értelmes szóként ismerték fel az értelem nélküli hangsort : pl. gip -*• gitt. A logatomok visszamondása azt jelzi mindenekelőtt, hogy a gyermek tudja ismételni beszédhangok sorozatát, vagyis képessé vált az anyanyelvére jellemző akusztikum felismerésére és azonosítására. Noha a globális percepció fejlettebb fokon 3—6 éves korban is működik, a gyermek beszédhallása már kellően fejletté vált a beszédhangok tudatos szegmentálására, pontosabban hangsorok disztinktív jegyeinek adott egymásutániságban való rögzítésére a rövid idejű memóriában. Megjegyzem, hogy a születésüktől fogva csökkent hallású gyermekek a logatomokat csaknem ugyanúgy vagy teljesen ugyanolyan mértékben képesek ismételni, mint az értelmes szavakat (Farkas—Gósy—Hirschberg 1983b), aminek elsősorban az a magyarázata, hogy beszédmegértésük és beszédprodukciójuk is egészen más törvények szerint fejlődik, mint az éphallásúaké. Számukra különös jelentősége van annak, hogy a hallott jelsorozat akusztikai tartalmát feldolgozzák az első szinteken, s csak ezután következik a feldolgozás eredményének összekapcsolása a szemantikai tartalommal. Éphallóknál ez a folyamat relatíve „gyorsabb", s normál körülmények között nem szükséges a hallási információk részletekbe menő feldolgozása : a globális elemzés egyszerre foglalja magában az akusztikai és a szemantikai jegyek feldolgozását. Éppen ezért a jelentés nélküli hangsorokat rosszabbul mondják vissza az értelmes szavaknál. 7. Körülbelül hatéves korára válik képessé a gyermek hangsorok szegmentálására, vagyis a hangsort alkotó kisebb szerveződési egységek, például magánhangzók, egyes mássalhangzók elkülönítésére. Jól ismert, hogy a Mondj egy állatot, amelyiknek a neve bé-vel kezdődik! feladatra mindig a békát fogja mondani és sohasem bárányt vagy bikát vagy bolhát vagy baglyot. Egyrészt az életkor, másrészt az iskola, az írni, olvasni tanulás ténye okozza