Nyelvtudományi Közlemények 86. kötet (1984)

Tanulmányok - Borsa, Gedeon: Gottfired Schramm: Eroberer und Eingesessene 294

294 SZEMLE - ISMERTETÉSEK nagymennyiségű információt gyűjtött az eszkimókról. Az expedíció tagjai jelentették hogy a csukcsok az ázsiai eszkimókkal együtt gyakran megtámadták és kifosztottók az amerikai eszkimókat. Ez a tény lehetővé teszi azt a feltételezést, hogy a 18. század második felére megszűntek a háborúk a csukcsok ós az ázsiai eszkimók között. Mondják, hogy az ázsiai eszkimók segítették a csukcsokat a kor jakokkal és jukagirokkal folytatott győztes háborúikban. M. Merk szerint akkor az eszkimó nyelvnek négy dialektusa volt : vutaen, aivan, peck és uelen. A kor forrongó eseményei (háborúk, támadások, rablóhadjáratok stb.) arra kényszerítettók az eszkimók egy részét, hogy a partvidékről a tundrára vándoroljanak ós elsajátítsák a rénszarvastenyesztest. A csukcsok sikeres háborúkat vívtak a korjákokkal és jukagirokkal. Több győzelmet arattak nagyobb orosz csapattestek fölött is. A győzelmek hozzásegítették a csukcsokat ahhoz, hogy nagy mértékben növeljék területüket. A korjákok és itelmenek kevesen maradtak és később nagy számban asszimilálódtak az oroszokhoz. A tizenegyedik fejezet a könyv utolsó fejezete. Ez az Amur alsó folyása mentén és Szahalin szigetén élő népekkel foglalkozik. írója a neves etnográfus, A. V. Szmolják, aki a nanaj, ulcs, orok, orocs, negidal és nyivh népek számszerű vizsgálatával, etnikai történetével és etnikai elnevezéseivel foglalkozik. A szerző rámutat arra, hogy a nivh etnikai fejlődós egyik legérdekesebb vonása az a tény, hogy a nivhek annyi népet próbáltak falvaikba vonzani, amennyit csak tudtak. A nivhek etnikai magjukba negidal, nanaj, ulcs vagy orok családokat fogadtak be, melyek később oly mértékben asszimilálódtak hozzájuk, hogy magukat nivhnek tartották, nivhül beszéltek és kultúrájukat is átvették. Ez az oka annak, hogy a nivhek több nyelven beszéltek, többek között negidalul, evenkiül, evenül, ulcsul, oroszul, orokul ós nanajul. E vidék népességének összetétele a 17. századtól a 19. századig stabil maradt, noha e népek sokat változtatták helyüket. Az Amur alsó folyása mentén és a Szahalin szigetén élő népek etnikai arculata multinacionális volt, a szóban forgó népek asszimilálták egymást, hatottak egymásra. Tehát elmondható, hogy etnikai formációik egymásba hatolóak, fölcserélhetőek és kölcsönösen egymásra hatók. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy e könyv bővelkedik érdekes, szibériai és északi népekről tudósító anyagokban. E népek etnikai története eseményeinek és tényeinek tárgyalása általában adekvát. Ha a szerzők nyelvészeti adatokat is figyelembe vettek volna, mélyebben hatolhattak volna be a szóban forgó népek etnikai fejlődésének történetébe. A könyv szerkesztője (I. Sz. Gurvics) helyesen emel ki bizonyos vonásokat e népek etnikai fejlődésében a könyv bevezető és záró részeiben. Mindent egybevéve a könyvet úgy kell tekintenünk, mint amely jó jellemzést nyújt a vizsgált szibériai és északi népek etnikai történetéről. JTJRIJ A. TAMBOVCEV Gottfried Schramm: Eroberer und Eingesessene Geographische Lehnnamen als Zeugen der Geschichte Südosteuropas im ersten Jahrtausend n. Chr. A. Hiersemann, Stuttgart 1981. X + 467 1. + 6 tábla A mű igen általánosan hangzó „Hódítók ós honosak" címét már pontosan konkretizálja az alcím : „Földrajzi nóvátvétel mint Délkelet-Európa történelmének tanúja az időszámításunk utáni első ezer évben." A szerző így megfogalmazott vizsgálódásába bevonta a Kárpát-medencét és a Balkán-félszigetet, leszámítva Dél-Görögországot. A földrajzi nevek etimológiai boncolásából igyekszik következtetni e terület — források szűkében — meglehetősen bizonytalan történetére Augustus császártól Szent Istvánig. Schramm korábbi munkájában foglalkozott a Fekete-tengerbe északról beömlő folyók neveivel (Nordpontische Ströme. Namenphilologische Zugänge zur Frühzeit des europäischen Ostens. Göttingen 1973). Mostani vállalkozása — ha lehet —- még ennél is jobban érinti a magyarságot. Szerényen fogalmaz, a látszatát is kerülve annak, hogy tévedhetetlennek tartja magát. Úgy találja, hogy az általa kutatott területet viszonylag gyorsan hódították meg a történelem során előbb a rómaiak, majd a szlávok, végül pedig az oszmán-törökök, amit azután az átvett földrajzi nevek lassú módosulása követett. A nyelvészet és a történelemtudomány mezsgyéjén elhelyezkedő vizsgálódásainak legterjedelmesebb részét kétszáz földrajzi név elemzése teszi ki. Ebből — a mai politikai határok szerint — tíz folyó (Duna, Gyöngyös-patak, Körös, Marcal, Maros, Rába, Rábca, Szamos, Tisza, Zala), egy tó (Balaton) és egy város (Sárvár), azaz összesen 12 földrajzi név szerepel Magyarországról. Jugoszláviát 87, Bulgáriát 47, Ausztriát 25 név képviseli, hogy csak a legnagyobbak kerüljenek említésre a tíz mai állam közül.