Nyelvtudományi Közlemények 86. kötet (1984)

Tanulmányok - Gósy Mária: A beszédmegértés kezdetei [The Beginnings of Speech Perception] 23

A BESZÉDMEGÉRTÉS KEZDETEI 27 gésség. Sok kísérlet arra irányult, miként ismerik fel a csecsemők a mássalhangzó artikulációs helyét (Clark—Clark 1977. 378—379). Williams és Bush például 6—12 hetes csecsemőkkel végzett vizsgálatának eredményei szerint a gyermekek képesek voltak a formánsátmenet alapján megkülönböztetni a [da] szekvenciát a [ga]-tól (1978). Eredményeiket más kísérletek is alátámasztják, bár a döntés alapja hol a formánsátmenet, hol a zörej góc helye volt. Érdekes viszont, hogy a fonetikai pozíció döntően befolyásolja a percepciós eredményt : a csecsemők CV hangkapcsolatban jól oldották meg a feladatot, míg VC helyzetben nem, intervokális helyzetben pedig bizonytalanul azonosították a kérdéses mássalhangzókat. Meglepőek azok az eredmények, amelyek szerint a beszédhangok felismerésében a két agyfélteke különböző feladatot lát el : a bal agyfélteke azonosítja az artikulációs helyet, míg a jobb agyfélteke reagál a zöngés és nem aspirált, illetve a zöngétlen, aspirált hangokra. A jelenség mind felnőtteknél, mind iskolásoknál, valamint 2—5 hónapos csecsemőknél is kimutatható volt ; ugyanakkor újszülötteknél nem (Eilers 1980. 30). A magánhangzók felismerésével kapcsolatban kevesebb adat áll a rendelkezésre ; az eddigi eredmények szerint azonosításuk jó (4—17 hetes csecsemőkkel végeztek kísérleteket). Más adatok szerint a 6—8 hónapos csecsemők magánhangzó-felismerése az anyanyelvi környezettől teljesen független (Eilers 1980. 33 — 34). Empirikus tapasztalataim szerint héthónapos csecsemő képes pontosan megkülönböztetni azokat a hangokat (illetve hangkapcsolatokat), amelyeket gőgicsélésében már ejtett azoktól, amelyeket csak hallott. Kísérletem a következő volt : kisfiamnak olyan hangkapcsolatokat mondogattam (miközben ölemben ült), amelyeket tőle már hallottam : [momomo], [popopo]. A gyermek ezeket mosollyal nyugtázta, néha utánam ismételte. Majd olyan hangkapcsolatokat ejtettem, amelyeknek mindkét hangja ismeretlen volt addigi gőgicsélésében : [zizizi]. A gyerek elkomolyodott, figyelt, de nem mosolygott, nem próbált utánozni. Ezután megint az ismert hangsorokat ismételtem, amire csakúgy, mint első ízben — elmosolyodott. Aztán olyan hangkapcsolatokat ejtettem, amelyeknek egyik tagja már előfordult gőgicsélésében, a másik nem : [bibibi], [de : de : de :]. Az eredmény ugyanaz volt, mint a két „ismeretlen" hang hallatán. A kísérletet hosszabb időn keresztül kétnaponként megismételtem : az eredmény mindig azonos volt. A diszkriminációs képesség fejlődése a nagyobb eltérés felismerésétől a kisebb felé halad (Eilers—Wilson—Moore 1977). Különböző életkorú csecsemőkkel CV „kontrasztokat" teszteltek, mint [sa/va], [sa/za], [fa/0a] stb., illetőleg FO-ket, mint: [as/a:z], [at/a : t] stb. Az 1—3, 6—8, illetve 12—14 hónapos csecsemők azonosítási képessége életkoruknak megfelelően finomodik ; a megkülönböztetés az egyre kisebb akusztikai eltérések esetében is hibátlan : [as/a : z], [a : s/a : z], [a : t/a : d], végül [a : t/at]. Egy másik kísérlet amelyet különböző anyanyelvű gyermekekkel végeztek, arról győz meg, hogy ,,a tapasztalat központi szerepet játszik a gyermek beszédmegértésében" (Eilers—Gavin—Wilson 1980. 113); a hallási gyakorlatok növekedésének fontosságát mások is hangsúlyozzák (pl. Fourcin 1978. 66). 4.2. Számos impozáns kísérlet történt egy-egy akusztikai komponens észlelésének vizsgálatára a csecsemőkorban. Az eredmények szerint, a gyermekek az első életévben 4000 Hz alatt érzékenyebbek a szinuszos hangok