Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)
Tanulmányok - Szabolcsi Anna: A specifikus/nem specifikus megkülönböztetéséről [On the Specific/Non-Specific Distinction] 83
A specifikus/nem specifikus megkülönböztetésről 1. A logikai irányultságú jelentéstani irodalom elemi megállapításai közé tartozik, hogy az (l)-féle mondatok kétjelentésűek : (1) Nem ismerek két híres embert. Az egyik olvasat igazságának szükséges feltétele (2a), a másikénak (2b) teljesülése : (2a) Van két híres ember, akit nem ismerek. (2b) Nincs két híres ember, akit ismernék. Erről a kétértelműségről a következő módon szokás számot adni. A két híres ember főnévi csoport jelentése mindkét esetben ugyanaz, egy 'legalább kettő' értelmű egzisztenciális kvantort használva írható le. Ha a főnévi csoport úgy épül bele a mondatba, hogy ez a kvantor a tagadás hatókörén kívül marad, akkor automatikusan előáll a (2a)-hoz tartozó olvasat, ha pedig úgy, hogy a tagadás hatókörén belülre kerül, akkor automatikusan előáll a (2b)-hez tartozó olvasat. Kérdés, hogy van-e ennek az elvont szerkezeti különbségnek valamilyen közvetlen megfelelője. Űgy látszik, hogy van : a gondosabb vizsgálat mindjárt rávilágít arra, hogy a két olvasathoz más-más intonáció tartozik i1 » . Nem . , két hí em, (1a) ismerek res bért. Nem (1b) ismerek két híres embert. Mi történik azonban, ha a mondatból elhagyjuk a tagadást ? Ha (1) kétértelműségét az egzisztenciális kvantor és a tagadás egymáshoz viszonyított hatókörének kétfélesége okozza, és az intonációs különbség ennek a kétféleségnek felel meg, akkor feltehetjük, hogy az állító változat egyértelmű és egyféle intonációjú lesz. Ez a feltevés azonban nem válik be. Egyfelől, az állító változat * Szeretném megköszönni Szende Tamásnak és Wacha Balázsnak a munkám során nyújtott segítségüket. 1 Az érzelmileg színezett intonációkat (így például a „szemrehányó" mintát) mindvégig figyelmen kívül fogom hagyni. 6*
