Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Szabolcsi Anna: James E. Copeland–Philip W. Davis (szerk.): The Seventh LACUS Forum 1980. 220

220 SZEMLE - ISMERTETÉSEK James E. Copeland—Philip W. Davis (szerk.): The Seventh LACUS Forum 1980 Hornbeam Press, Inc., Columbia, South Carolina 1981. ix -\- 589 1. A kötet a Linguistic Association of Canada and the United States hetedik, éves kongresszusának anyagát tartalmazza. A LACUS magvát Sydney M. Lamb stratifikáeiós nyelvtanának művelői alkotják — ez a nyelvtan Hjelmslev tanítására és a nagy amerikai strukturalista hagyományra épül —, de kongresszusain megszólalnak a legkülönfélébb, főként nem generatív iskolák és kutatási területek képviselői is. (Lebilincselően ír a LACUS tudományos és tudományszociológiai helyéről F. W. Householder az első, 1974-es fórumról szóló ismertetésben, Language 54: 170—176.) A terjedelmes kötet 3 nagy és 49 kisebb előadás szövegét adja közre, az utóbbiakat az általános, konkrét és alkalmazott nyelvészet csoportjaiba sorolva. A recenzens dolgát nem csupán a rendkívüli tematikai változatosság nehezíti meg, hanem az is, hogy a rövidke cikkek között éppen tíz oldalra termett gondolatok és ígéretesnek látszó, de torzóban maradt kutatási beszámolók váltják egymást; mindez persze nem a LACUS Forum sajátossága, hanem a kongresszus-köteteké általában. Az alábbiakban mindenesetre megkísérlek képet adni arról, hogy mi mindenről esik szó a tanulmányokban. A nyelvészet céljairól szólva maga Lamb először sorraveszi a nyelvészet lehetséges alkalmazási területeit, az őstörténeti kutatásoktól kezdve az elektronikus adatfeldolgozásig, majd felteszi a kérdést: létezik-e és mi a tiszta nyelvészet? Hjelmslev Prolegomenáját idézve azt válaszolja, hogy a legtisztább (immanens) nyelvészet nyújtja a más rendszerekre is reveláló módon alkalmazható, tehát az önmagán leginkább túlmutató (transzcendens) tárgyalási keretet. A társaság soros elnöke, H. A. Gleason, Jr. a generatív grammatikával vitázva a felhasználó szempontjait előtérbe helyező konkrét nyelvtanok írását sürgeti. M. A. K. Halliday egyfelől a mondat mint lexikogrammatikai szerkezet és a szöveg mint jelentésszerkezet közötti minőségi különbségre mutat rá, másfelől a kettő közötti analógiát vizsgálja a nyelv fogalmi, személyközi és szövegszervező funkciójának a fényében; cikkét a függelékben számos konkrét elemzés illusztrálja. Az általános nyelvészeti tömbből négy cikket emelnék ki. C. Hagège a minimális — egy nomimális elemű — megnyilatkozások szemantikai tipológiáját állítja fel. Megkülönbözteti az azonosító, attributiv, szituatív, egzisztenciális, leíró (pl. Péter megsebesült — együttesen: statikus — és a nemstatikus (pl. Péter fut) típust. Ebben a keretben a bővítéssel nyert tranzitív megnyilatkozásokat vizsgálva kialakítja a gyenge és erős tranzitivitás fogalmát. A kétféle tranzitivitást (amely lehet szándékosság, hatásosság vagy befejezettség függvénye) számos nyelv morfológiailag megkülönbözteti. J. Lipski leírja, hogy a spanyol gustar 'tetszik' egyazon beszélő számára is egyes környezetekben tranzitív, másokban intranzitív ige, és hasonló módon oszcillál a se partikulát tartalmazó mondatok személytelen vagy ágensjelölő volta. Azt javasolja, hogy ezekben az esetekben részleges érvényű szabályok versengése helyett érdemes fuzzy („életlen") kategóriákat használni, ezzel egyszersmind az ember globális gondolkodásra való képességét is modellálva. D. Lockwood először a hocketti teljes magyarázhat óság (total accountability) elvét állítja szembe a szigorúbb bloomfieldi teljes tagolás (total articulation) elvével: az utóbbi például kizárja az üres morfok — semmiféle morfómához nem tartozó fonémikus elemek — posztulálását, míg az előbbi megengedi, ha e fonémikus elemek a morfémikus környezetből egyértelműen megjósolhatok. A cikk további részében a szerző a teljes magyarázhatóság elvének új alkalmazási lehetőségeit elemzi a stratifikációs modell többi rétegében. Ernst-August Müller a kollokációk stratifikációs leírásával foglalkozik: felhívja a figyelmet arra, hogy míg a kollokációk szintatikailag formálódnak és jelentésük levezethető a részek jelentéséből (s ennyiben különböznek az idiómáktól), leírásuk megoldatlansága valójában a szelekciós kikötések leírásának megoldatlanságát mutatja. A tömb egyéb cikkei például a nyelvbotlások, a mondatfelismerés és a szemantikus/epizodikus memória pszicholingvisztikai problémáinak vizsgálatában alkalmazzák a stratifikációs modellt. A konkrét nyelvészeti tömbben kapott helyet C. Chu cikke, amelyben a szerző konkrétan Li és Thompson azon állításával vitázik, miszerint a kínaiban SVO -*- SOV típusváltás ment volna végbe; általában pedig a Greenberg által igen óvatosan megfogalmazott szórendi univerzálékkal való visszaélésektől óv. Az angol tagadó kérdésekkel foglalkozik a kongresszus idején éppen Bloomingtonban tanító Kontra Miklós: a standard nyelvtanok által voltaképpen nemlétezőnek minősített Is not Steve here ? típusról — amelyben a not megelőzi az alanyt, de nem vonódik össze a segédigével — írott korpuszok elemzése és informánsokkal végzett kísérletek alapján kimutatja, hogy létezik mint a szónoki,