Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Fodor István: Afrika nyelvei és a mai afrikanisztika egy új kézikönyv tükrében 159

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 161 De még ha szóvá tesszük is a könyvből kimaradt témákat, az itt megtárgyalt anyag átfogja a hatalmas témakör lenagyobb részét, és így a fontosabb kérdésekről tájékoztatást ad. A teljességre való törekvésből viszont más jellegű hiányosságok keletkeztek. A szerkesztők német nyelvű kézikönyvet kívántak kiadni. Ez a célkitűzés helyes, hiszen ilyen munka németül még nem jelent meg, márpedig ez nem annyira az angolul, sőt franciául általában beszélő vagy olvasó német, osztrák, svájci egyetemi hallgatónak, kutatónak, hanem inkább a tőlük keletre fekvő országokban, így Magyarországon az e téma iránt érdeklődőknek jelent könynyebbséget, akik közt az angol vagy pláne francia nyelvtudás — ma még talán—ritkább és gyengébb. Azonban ilyen méretű kézikönyv angolul és franciául sem áll rendelkezésre. Franciául olvasható ugyan Pierre Alexandre összefoglalása (1967), amelyet a szerző angol fordításban is kiadott (1972), mindkettő rövid ismeretterjesztő munka. Angolul megjelent az előbbinél terjedelmesebb kötet Edgar C. Gregersen tollából (1977), ez a szakemberhez is szól, de sommás volta miatt nem mérhető össze információkban dús német párjával. A Th. A. Sebeok főszerkesztésében kiadott kompendium, a Current Trends in Linguistics 7. kötete (1971), amelyet J. H. Greenberg és Jack Berry állított össze, nagyobb és témakörében szélesebb az új kötetnél, de strukturális vázlatokat nemigen ad. Ugyancsak 1981-ben, tehát a német kézikönyvvel egyidejűleg jelent meg a Meillet—Cohen-féle Les langues du monde sorozat új változatának (Les Langues dans le monde ancien et moderne) első köteteként G. Manessy szerkesztésében az afrikai nyelvek antológiája. Ebben az egyes nyelvcsaládokról írt főleg genetikus tágyú bevezetőt egy vagy néhány kiválasztott nyelv bővebb strukturális áttekintése követi. A német mű tehát nem fog át kevesebb nyelvet az amerikainál, és többet nyújt a franciánál. Ellenben az új kötet szerkesztőinek, szerzőinek, számszerint tizenötnek illetékessége saját szakterületüket összeadva sem fedi maradéktalanul a könyv teljes anyagát. Több fejezettel olyan szerzőt kellett megbízni, aki abban a témában nem kompetens. Az ilyen szükségmegoldás pedig még a tudománynépszerűsítő művek minőségében is nyomot hagy. A szerzők németek, mainzi egyetemen akkor működő belga Paul de Wolfot is beleszámítva, németül oktató szakemberek. Az NDK (pl. S. Brauner), Svájc és Ausztria afrikanistáinak bevonásával teljesebb lehetett volna ugyan a szerzői gárda, de akkor a kötet összeállítása a távolságok és a politikai határok miatt sokkal tovább elhúzódott volna, és még akkor is akadtak volna hiányok, elsősorban a koiszan nyelvek tekintetében. Az egyes részek közti minőségi színvonal a fenti okokból kifolyólag tehát egyenetlen. Amit a kézikönyv értékének általános megítélésekor figyelembe kell venni, az nem a szerkesztés nehézségeiből adódik, hanem korunk Afrika-kutatásának körülményeivel, jellegével magyarázható. Erről behatóbban kell megemlékeznem, mielőtt az egyes fejezetek megtárgyalásába belekezdenék, ugyanis a nem afrikanistáknak ez a helyzetkép nyújthatja a legtöbb elméleti és módszertani tanulságot, igaz : az afrikai nyelvek szakembereinek is, ha elgondolkoznak rajta. A nyelvészek, hacsak nem szakbarbárok, jól ismerik saját kutatási területükön kívül az általános nyelvészet alapelveit, de tájékozottak a segédtudományok főbb kérdéseiben is. Az illető nyelvcsaládon túl legföljebb a szomszédos nyelvekről kell tüzetesebb ismeretekkel bírniuk, hogy az areális és egyéb kölcsönhatások vizsgálatában otthonosan mozoghassanak. Az indogermán és 11 Nyelvtudományi Közlemények 85/1.