Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)
Tanulmányok - Janó István: Gengo no kagaku 449
SZEMLE - ISMERTETÉSEK 451 hon-o yon-da 'könyv-et olvas-ott' y v hon-o yom-e 'könyv-et olvas-s' y v Egy szintagmán belül az azonos típusú kombinációkat (hon-o) Yabe általánosságban A,, AJ, A3 . . . stb.-vel, a különböző típusúakat (yom-ua, yon-da, yom-e) B, C, D stb.-vel jelöli. Az állítmányi szintagma az azt felépítő központi formák, szófaja szerint lehet igei, főnévi vagy melléknévi típusú. Az igei típusú állítmányi szintagmát felépítő igetöveket Yabe öt csoportba sorolja, amely megfelel a japán igeragozás hagyományosan megállapított öt típusának. Minthogy a különböző típusú igetövek más és más végződésformákkal, ül. komplementumokkal (tárgy, határozók, a szenvedő vagy műveltető ragozás végződése stb.) alkotnak kombinációs mezőt, Yabe behatóan tanulmányozza az egyes igetőformák szintaktikai-szemantikai funkcióit és részletesen elemzi az általuk létrehozott kombinációs mezők sajátosságait. A melléknév és főnév tőalakjait Yabe az állítmányi szintagma felépítésében játszott szerepük hasonlóságai alapján együttesen tárgyalja. Négy csoportot különböztet meg, amelyek közül az első megfelel az -i végződésű mellékneveknek (mezurashi-i 'ritka'), a második a -na végződesűeknek (kirei-na 'szép'), a harmadik az -* és -na végződéssel egyaránt előforduló mellékneveknek (ooki-i, ooki-na 'nagy'), a negyedik pedig a főneveknek. Az állítmányi szintagma belső rétegződését vizsgálva a szerző négy szintet különböztet meg: 1. az állítmánnyal közvetlenül kombinációs mezőt alkotó elemek (végződések, toldalékok, tárgy, határozószók stb.) szintje; 2. az alanyi és az állítmányi szintagma magában foglaló kombinációs mező ; 3. a japán mondaton belül speciális funkciót betöltő témát (topic), az alanyi és állítmányi szintagmát tartalmazó kombinációs mező ; 4. a mondat egész struktúráján kívül eső elemek (kérdőszók, módosítószók, indulatszók, valamint egyes kötőszók szintje. A tanulmány legfőbb érdeme, hogy az állítmányi szintagmán belüli összefüggések feltárásán és egységes rendszerbe illesztésén túl a mondat egészére vonatkozó általános törvényszerűségek felismeréséhez is eljut. 4. Furo HrROYtrKi Dependencia-struktúra és linearizációs struktúra a generatív grammatikában c. tanulmányában megvizsgálja a TESNIÈRE, HEYS, ROBINSON, GATFMJÍN által kidolgozott dependenciagrammatika eredményeinek a CHOMSKY-féle generatív nyelvészetben történő alkalmazási lehetőségeit. A szerző bemutatja és értékeli Tesnière grammatikai rendszerét, amely az „X alá van rendelve Y-nak" alapelvére épült. Tesnière szerint a nyelv közvetlen megjelenési formája az egydimenziós, lineáris beszédlánc (Redekette), amelynek hátterében a multidimenzionális dependencia-struktúrák bonyolult rendszere húzódik meg. A dependenciagrammatika feladata az, hogy leírja a nyelv lineáris sorrendje és a ependencia-struktúrák közötti kölcsönös összefüggéseket. A dependencia-grammatika központi módszere a linearizáció, amelyet Fűtő a dependencia-struktúráknak a lineáris struktúrákkal való helyettesítéseként definiál. A generatív szintaxishoz hasonlóan az ismert dependencia-grammatika iskolák is a fa-sémát használják a nyelv szintaktikai viszonyainak ábrázolására. Minthogy azonban a dependencia-sémák — a generatív nyelvészet frázis-struktúráival ellentétben — csupán lexikai kategóriákat használnak, felmerül a kérdés, hogy a generatív szintaxis kategóriái (S,VP, NPstb.) kifejezhetők-e a dependencia-grammatikában î Gaifman a kérdésre igennel válaszol, amikor kijelenti, hogy a dependencia-struktúrák összeegyeztethetők a frázis-struktúrákkal. Futó összehasonlítja a generatív szintaxis és a dependencia-grammatika transzformációs szabályait és feltárja a frázis-struktúrák és a dependencia-struktúrák kölcsönös összefüggéseit. Ezt követőleg kidolgozza a Tesnière, Gaifman, Robinson által körvonalazott linearizáció konkrét módszereit és bevezeti a linearizációs szám fogalmát. Minden nyelv valamennyi lexikai egységéhez hozzárendelhető egy linearizációs szám, amely a linearizációs sorrend meghatározásának szükséges, de nem elégséges feltétele. Minthogy a linearizációs számok elvileg többféle, egymással nem egyenértékű szórendet is lehetővé tesznek, a linearizációs sorrend megállapításához olyan általános módszerre van szükség, amely a konkrét lexikai egység linearizációs számának meghatározásánál az egyes szófajok linearizálódásának lehetőségeit is figyelembe veszi. 10*
