Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Berta Árpád: Kasantatarische Volkslieder 441

442 SZEMLE - ISMERTETÉSEK tatár és nogaj gyűjtését, 1925—1927-es Isztambulban lejegyzett krími karaim anyagát, valamint rövid, 1912-ből Szilisztra vidékéről származó dunai tatár feljegyzéseit. (A kéziratos hagyaték részletes ismertetését 1. Kakuk Zsuzsa két korábbi közleményében : Poésie populaire tatare recueillie par I. Kunos. AOH 16 [1963] : 83 — 97., Ignác Kunos' Nachlaß in der Orientalischen Sammlung der Bibliothek der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. In : É. APOR [szerk.] : Jubilee Volume of the Oriental Collection 1951—1976. Budapest 1978. 115-126.) Kunos hagyatékának terjedelmileg legtekintélyesebb részét az 1915—1918-as gyűjtés teszi ki. A nyelvészeti és folklór szempontból egyaránt jelentékeny anyag gyűjtésének kezdetéről Kunos 1916. január 3-án az MTA osztályülésén olvasta fel jelentését, melynek szövege még ugyanebben az évben megjelent a Budapesti Szemle lapjain (Tatár foglyok táborában. BSz. 156 [1916] : 209 — 227). Az a tény, hogy Kunos anyaga az Osztrák — Magyar Monarchia I. világháborús hadifogolytáboraiban (a csehországi Egerben — mai nevén Cheb — és az Esztergom melletti Kenyérmezőn) végzett tanulmányutak eredménye, nem jelent egyedülálló tudománytörténeti kuriózumot. Közismert, hogy az I. világháborús hadifogolytáborokat a finnugor nyelvészet, folklór és zene kutatói (MUNKÁCSI BERNÁT, FOKOS DÁVID, BEKÉ ÖDÖN, BALASSA JÓZSEF, VIKÁR BÉLA) is előszeretettel látogatták, de ROBERT LACH népzenekutató értékes finnugor és török anyaga (Gesänge russischer Kriegsgefangener I —II. Wien —Leipzig 1926—1952), valamint GOTTHOLD WEIL tatár szövegei (Tatarische Texte nach den in der Lautabteilung der Staatsbibliothek befindlichen Originalplatten. Berlin — Leipzig 1930) szintén hadifogolytáborokban kerültek lemezre, majd lejegyzésre. Kunos fent említett jelentésében részletesen beszámol 1915-ben végzett gyűjtőmunkájáról. Kiemeli, hogy különösen a kazanyi tatárok folklór szövegei nyerték el tetszését. Beszámolójában erről többek között így ír : ,,A kazáni tatárok népköltészete, irodalmi értékességek tekintetében is, messze meghaladja a krími és Volga vidékbeli tatárság népirodalmi termékeit. Dalaik szinte kifogyhatatlanok, mondáik és meséik színesek és néprajzi értékességben párjukat ritkítok" (219). 2. Az ismertetendő munkában Kakuk Zsuzsa Kunos kazanyi tatár gyűjtésének egy részét, a négysoros dalokat teszi közzé. A dalok elé írt bevezetőben (5 — 8) Kakuk röviden ismerteti a 634 négysorost tartalmazó, 212 lapból álló kéziratos egységre vonatkozó fő tudnivalókat. Megtudjuk, hogy a kiadónak Kunos helyszíni gyűjtésének jól olvasható tisztázata állt a rendelkezésére. Minden egyes lap 3 kazanyi tatár négysorost tartalmaz és mellettük ott található a dalok magyar és török fordítása is. A dalok sorrendje egyébként esetleges a kéziratban. (A kiadás — igen helyesen — ábécé rendben közli a dalokat. Ez a könnyebb tájékozódást, a dalok visszakeresését természetesen nagyban elősegíti.) A bevezető második része (6 — 7) Kunos gyűjtésének orthográfiai rendszerével foglalkozik. A kiadó szerint Kunos az alábbi hangjelzési rendszerben rögzítette a dalokat: A Kunos által Rekonstruált használt írásjegy hangérték a [a] , [á] % [»] , [I] e [ét] è m , en i w*f

[*] U [M] , [ö] ù [w] , [o] o [w] , [ő] ó [u] , [o] Az írott szöveg betűi mögött álló hangok kikövetkeztetése — különösen egy több nyelvjárást felölelő népköltési gyűjtés esetében — igen nehéz feladat. A kiadó által rekonstruált hangállomány tatár (nyelvjárási) ismereteinknek megfelelő képet mutat, bár néhol — úgy tűnik — további pontosítások is elképzelhetők lennének. (Mint tudjuk, a kazányi-tatár egészére jellemző volgai kipcsak zártabbá válás nem következetesen ment végbe minden tatár nyelvjárásban. így legalábbis az elvi lehetőségét fent kell tartanunk annak, hogy pl. az o, ill. az d írásjegy Kunosnál némely esetben — és csakis ott, ahol etimologikus — teljesképzésű nyílt labiálist, [o]-t, ill. [ö]-t jelölhet.) Mindez azonban pusztán ,,elvi lehetőség" és a helyesen rekonstruált hangrendszer lényegét nem érinti. Más a helyzet a nálunk fentebb *-gal jelölt [é] (= zárt e) esetében. Erről a kiadó