Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Fehértói Katalin: B. Gergely Piroska: A kalotaszegi magyar családnevek rendszertani és funkcionális vizsgálata 434

434 SZEMLE - ISMERTETÉSEK nálni a magá-t. Ma is ez a helyzet, s tulajdonképpen ez teszi bonyolulttá a használatát. Néhány esetben természetes a maga, például egymással bizalmas viszonyban levő beszélgető társak között (azonos ós különböző neműek esetében egyaránt), valamint egyenlő társadalmi helyzetben levők esetében, de elfogadható akkor is, ha korban, rangban feljebb álló beszédében találkozunk vele (47). A maga bizonyos esetekben nem tiszteletet, hanem fölényt, felsőbbrendűséget fejez ki (43). Különböző korú és társadalmi állású személyek között elképzelhetetlennek tűnik, hogy a fiatalabb vagy alacsonyabb rangú szólítsa magá-n&k a másikat (minden köz- vagy tulajdonnévi elem alkalmazása nélkül), pl. diák a tanárát (vö. 46). Ugyanakkor tapasztalatból tudjuk, hogy a hazánkban tanuló külföldi diákok számtalanszor kerülnek abba a helyzetbe, hogy udvarias megszólításként a magá-t használják, s ezzel nemcsak a magyar nyelvi etikett normáit sértik meg, hanem esetleg a megszólított személyt is. De nemcsak egy külföldi kerül ilyen nehéz helyzetbe, hanem mi is, akiknek anyanyelvünk a magyar. Ezen sajnos az sem segít mindig, hogy az elvtárs, úr, kartárs, bácsi stb. köznevek (s ezek jelzős változatainak) vocativusi használatával próbáljuk megoldani a megszólítás gondját, mivel ezek használata sem helyénvaló minden esetben. Egészen sajátságos nyelvi szerkezetet hoz létre az udvariasság fokozására szolgáló tetszik segédige, amely a beszólt nyelvben igen gyakori (vö. 60 — 63). Bár az előszó (Bevezetés 3 — 9) külön is megemlíti, hogy a vizsgálatnak nem volt célja a más nyelvekkel való összehasonlítás, azért bőven találkozunk a könyvben ilyen utalásokkal, elsősorban a szerző anyanyelvéből, az oroszból vett példákkal. 5. A szerző — szándéka szerint is — a mai magyar köznyelv megszólítási formáinak nagyon alapos leíró szempontú vizsgálatát végezte el, de ezen kívül érintett nyelvtörténeti, stilisztikai és főleg szociolingvisztikai kérdéseket is. A magyar nyelvészeti szakirodalomban ez az első összefoglaló munka erről a témáról (az eddigi cikkek, tanulmányok általában egyes korszakokkal és csak bizonyos jelenségekkel foglalkoztak), s elsősorban számunkra fontos kérdésekről esik szó, de bizonyos vagyok benne, hogy nagy érdeklődésre tartana számot minden anyanyelvünk iránt érdeklődő körében. Jó lenne minél előbb megjelentetni valamelyik világnyelven is, például a szerző anyanyelvén. POSGAY ILDIKÓ B. Gergely Piroska: A kalotaszegi magyar családnevek rendszertani és funkcionális vizsgálata Nyelvtudományi Értekezések. 108. sz. Akadémiai Kiadó, Budapest 1981. 96 1. A Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem docensének itt bemutatásra kerülő munkája az 1974-ben megvédett doktori értekezésének egyik fejezete. B. GERGELY PIROSKA célkitűzését, a névanyag gyűjtésének és feldolgozásának módszerét doktori értekezésének már korábban közreadott fejezetéből, A kalotaszegi magyar ragadványnevek rendszere (Kriterion Kiadó, Bukarest 1977. 262 1.) című kiadványából ismerhetjük meg (ehhez 1. tőlem: Nyr. 1978 (102) : 487-493). B. Gergely Piroska 1960 — 65 között Kalotaszeg 34 helységében 18 670 élő személy család-, kereszt-, bece- és ragadványnevet gyűjtötte össze. A névanyag birtokába népi adatközlők személyes kikérdezésével jutott. A névanyagot Kalotaszeg vidékének négy al-tájegysége szerinti bontásban : Felszeg, Alszeg, Kapusmente, Nádasmente elemi ós hasonlítja össze. A jelen feldolgozás az 5 7 l-f éle kalotaszegi családnév állományának és használatának statisztikai felmérését, jelentéstani csoportokba sorolását és a családnevek nyelvi alkatának vizsgálatát tartalmazza. A családnév állományának névstatisztikai alapon nyugvó összehasonlítása abból a közismert tényből indul ki, hogy egy sok településből álló tájegység névállományának belső felépítése, szerkezete van. Ebben a belső szerkezetben a szerző elkülönít egy statikus és egy dinamikus oldalt. A statikus oldalon, a nevek megterheltségi fokán belül előfordulnak nagy- és átlagos megterheltségű családnevek, ritkán előforduló családnevek, illetőleg egy családtól vagy családtöredéktől viselt nevek. A családneveknek az egyes nemzedékekben való jelentkezése a névállomány belső szerkezetének dinamikus oldala. A mindhárom nemzedékben képviselt nevek a törzsökös családnevek, a kihalófélben levő neveket csak az idős nemzedékek tagjai, az újonnan meghonosodott neveket viszont a középkori nemzedékek tagjai viselik. Az al-tájegységek szerinti névstatisztikai össze-