Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Csúcs Sándor: cirill 428

430 SZEMLE - ISMERTETÉSEK ez is a déli nyelv járáscsoportba tartozik. A körzet 60 falujából 27-ben élnek votjákok. Ezzel a körzet lakosságának 35%-át alkotják. A körzetben rajtuk kívül még oroszok, megkeresztelt tatárok, cseremiszek és csuvasok élnek. A 27 faluból csak háromban van tisztán votják lakosság, a többi vegyes lakosságú (főleg votják —orosz). 1710-ben ezen a területen még csak votjákok éltek. A nyelvjárás a várakozásnak megfelelően a déli csoport hang- és alaktani sajátságait mutatja. Jellemző rá az erős tatár hatás. A közölt szövegek közül különleges érdeklődésre rarthatnak számot a Pugacsov-felkelés hagyományai, a pogány akaéka ünnepen (ezt az ünnepet a tavaszi szántás megkezdésekor tartották) énekelt dalok és a világ teremtéséről szóló monda. Atamanov az egyetlen a kötet szerzői közül, akinek még ráolvasásokat sikerült gyűjtenie, 42 lapnyi anyagában 11 hagyományokról szóló elbeszélés, 1 mese, 21 dal, 22 találós kérdés, 140 közmondás és 2 ráolvasás található. A. V. GILMAJEV (TaTbiuiJiHHCKHÄ AHaJieKT I, 97—102) hat lapnyi szöveget közöl a szokásos bevezető nélkül a Baskíriában beszélt tatisli nyelvjárásból. A nyelvjárásról NASZIBTJLLIN ad információkat a jelen kötetben. Gilmajev anyagában 17 négysoros dal és 51 rövidebb babona, hiedelem található. B. S. ZAGTJLJAJEVA két publikációval szerepel a kötetben. Az elsőben az általa már korábban is tanulmányozott kilmezi nyelvjárást mutatja be (npHKmibMe3CKiie rOBopw, 103 — 125), amelyet a Kilmez folyó középső folyása mentén, Udmurtia középső részén a szelti és szumszi körzetben beszélnek. A nyelvjárás a többi középső dialektushoz hasonlóan közel áll az irodalmi nyelvhez. Ettől az affrikáták gyakoribb használata (főleg szóbelsejében), bizonyos rövidült alakok (pl. minko < miniéko 'megyek') használata és más hang- és alaktani sajátságok választják el. A szerző 21 lapon 1 mesét, 3 elbeszélést a hagyományokról és 4-et a szokásokról, 11 dalt és 12 találós kérdést közöl. Másik publikációjában ZAGTJLJAJEVA az Udmurtia déli részén (az alnasi körzetben) található Muvazsi és Csumali falvak nyelvéből közöl mutatványokat (ToBopu HR. Myßa>KH H MyMaJiH, 120—136). Ez a tájnyelv a déli nyelvjárásokéval megegyező sajátságokat mutat. A szerző megállapítja, hogy az irodalmi nyelv n, t hangjainak itt egyes esetekben n, { felel meg (127). A megadott példákból nyilvánvaló, hogy a palatalizáció a megelőző vagy a következő i hatására történt. Ez a jelenség a votják nyelvjárásokban széles körben elterjedt. Egy-egy elbeszélés Muvazsi falu keletkezéséről, illetve a házassági szokásokról, 4 dal és 62 babona található a 9 és fél lapos nyelvmutatványban. V. K. KELMAKOV (KbipbiKMaccKne roBOpbi III, 137 — 148) folytatja a Kirikmasz folyó mentén, Udmurtia egyik déli körzetében beszélt dialektus bemutatását. A cikk I. és II. része a fent említett két nyelvjárási tanulmánykötetben jelent meg. Mivel az előző részekben a nyelvjárás sajátságait részletesen leírta, itt csak szövegeket közöl, amelyeket tanítványai az ő vezetésével gyűjtöttek. 11 és fél lapon 4 elbeszélés található Karamasz-Pelga falu keletkezéséről, egy a régi falusi életről, valamint 5 dal, 11 négysoros és 14 babona. A kötet zárótanulmányában R. S. NASZIBTJIXIN a Kámán túli, tehát a Permi területen, az Uraiban és Baskíriában beszélt votják nyelvjárásokkal foglalkozik (/JnajieKTM 3aKaMbfl H ypajia I, 149—180). A Kámán túli földrajzi terminus, mert az idesorolt dialektusok közt mélyreható különbségek vannak. Az itt élő votjákok Kazán eleste (1552) után költöztek erre a területre, és korábbi lakóhelyeiken is különböző nyelvjárásokat beszéltek. A sagirti nyelvjárást beszélők a Permi terület déli részén élnek, 23 településen, ma főként orosz környezetben. Ez a nyelvjárás déli (fonetika, lexika) és északi (morfológia) vonásokat egyesít magában. Földrajzi elhelyezkedése alapján azonos lehet a MuNKÁcsinál (MSFOu. 102) szereplő permi nyelvjárással. E feltevés nyelvészeti vizsgálata még a jövő feladatai közé tartozik. Az itt közölt kis terjedelmű nyelvi anyag (3 és fél lapon 1 dal és 9 négysoros) alig könnyíti meg e feladat elvégzését. A baskíriában 72 településen élő votjákok a szerző szerint négy különböző nyelvjárást beszélnek. Ezek közül a Buj és Tanip folyók mentén beszélt dialektust Naszibullin alaposan tanulmányozta (erről írta eddig nem publikált kandidátusi értekezését), és ebből viszonylag nagyobb terjedelmű anyagot (18 lapon 3 mesét és 37 négysorost) közöl. Ez a nyelvjárás a déli csoporttal mutat rokonságot, bár — feltehetőleg az erős tatár hatás eredményeként — itt egy újabb magánhangzó (ä) is kifejlődött. A szintén Baskíriában beszélt tatisli és taskicsi nyelvjárásra a tíz fonémából (u, ù, i, o, ô, e, a, ä, S, 9) álló magánhangzórendszer jellemző. Az előbbiből a jelen kötetben GILMAJEV közölt mutatványokat, az utóbbiból Naszibullin tesz közzé 3 lapon 13 négysorost. Ilyen kis terjedelmű korpusz aligha teszi lehetővé ennek a kevéssé ismert dialektusnak alaposabb tanulmányozását. E két dialektus a délnyugati (malmizs-urzsumi/sosmai és kazáni/kukmori) nyelvjárásokkal mutat fel rokon vonásokat. A baskíriai Kanli falu nyelvjárása bizonyos vonásaiban (pl. hat magánhangzó-fonéma megléte) az északi votják nyelvterületbe beékelt beszermán