Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Márk Tamás: A finn nyelvtanírás „új hulláma” 418

420 SZEMLE - ISMERTETÉSEK A hagyományosnak tartott Ikola-könyv tiszteletre méltó rugalmasságról tett bizonyságot, amikor rövid időn belül megújulva enciklopédikus formában tárgyalja a finn nyelv jelenségeit (OSMO IKOLA [szerk.], Nykysuomen käsikirja. Helsinki 1976). Kontrasztív nyelvészeti meggondolások szülték 1978-ban azt a maga módján ritkaságszámba menő nyelvtant, amelynek a szerzője FRED KARLSSON (Finskt grammatik). Jóllehet az idegen nyelv tanítás praktikumát szolgáló nyelvtanoknak más nyelvek esetében nagy múltja van, a finnben vagy a magyarban .jóformán egyáltalán nincs hagyománya ennek a grammatika típusnak. Ez az új grammatika nem első sorban a finneknek íródott, habár nékik is hasznos olvasmány lehet, hanem a finnül tanuló idegen ajkúaknak (pontosabban svédeknek, tágabb értelemben a skandinávoknak általában), hogy ti. legyen mit a kezükbe venni, ha a finn nyelv rendszere iránt érdeklődnek. A könyv legfőbb vezérlője a praktikum. A gyakorlatiasságra való törekvés azonban sehol sem nélkülözi az elméleti alapvetéseket. A tömör, pontos, világosan tagolt és mértékkel adagolt elmélet feloldódik a bőséges, nagy körültekintéssel válogatott példaanyagban. Külön érdekessége Fred Karlsson nyelvtanának, hogy alapkoncepciójában és példaanyagában szorosan kapcsolódik OLLI NUUTINEN nyelvkönyvéhez (Suomea suomeksi I + II. Helsinki 1977, 1978). Ez a két mű együtt egészen új távlatokat nyitott a finn nyelv idegen nyelvként való tanításában. Karlsson grammatikája merőben más, mint amiket eddig megszoktunk. Már maga az indítás is csábító: a könyv nem követel meg olvasójától semmiféle előzetes ismeretet. A feltételezett olvasói tábor valóban sokfélének ígérkezik: mindenki számításba jöhet, aki munkája során vagy tanulmányaiban ismeretséget akar kötni a finn nyelvvel. Az elkerülhetetlenül felbukkanó grammatikai terminusokat külön kis szójegyzék magyarázza a könyv végén. (Bizony, gyakran még a kizárólag szakembereknek íródott munkákban is helyénvaló volna egy szómagyarázó fejezet.) A bevezetés két szempontból érdemel szót: egyrészt megszerezhetjük belőle mindazokat az alapismereteket, amiket (már csak a motiválás kedvéért is) tudnunk kell, mielőtt belefogunk a finn tanulmányozásába. Ebből a részből egy jellemző, gyakorlatias példát emelnék ki: ,,A Kalevala a keletfinn népköltészeten alapul, és fontos inspirálója volt az 1800-as évek nemzeti mozgalmának. A nemzeti mozgalom központi alakja volt Johan Vilhelm Snellman (az ő arcképe látható a mai finn száz márkáson." Másrészt viszont a bevezetés kontrasztív módszerekkel felvázolja a finn nyelv struktúráját. Olyan általános jelenségek kerülnek itt szóba, mint pl. hogy a finn a határozott és határozatlan alakot nem úgy fejezi ki, mint a skandináv nyelvek (bil: en bil 'egy autó': határozatlan, hűen 'az autó': határozott); vagy hogy a névelőkkel kifejezett tartalmat a finn gyakran a szórenddel fejezi ki: fi. Kadulla on auto. ~ sv. Det star en bil pá gatan. fi. Auto on kadulla. ~ sv. Bilen stár pá gatan (vö. 73 — 75. 1. is). A sort folytathatnánk. A szerző nem egyszer megállapítja, hogy bizonyos dolgok nem is annyira nehezek, mint ahogy hisszük, de a buktatókra okos tapintatossággal felhívja a figyelmet, láthatólag kerülve, hogy a nehézség nyűge elvegye az olvasó kedvét. Sőt, szinte kedvet csinál annak a felfedeztetésével,