Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Márk Tamás: A finn nyelvtanírás „új hulláma” 418

418 SZEMLE - ISMERTETÉSEK tani, valamint folklór-kutatásokra elég Pápay írásmódja, mint ahogy ilyen célra alkalmasak Castrén, Reguly, Ahlqvist és Munkácsi szövegei is. Ilyen célokra fölösleges azt a bonyolult, a fonémákat is elrejtő karácsonyfa-átírási rendszereket használni, az obi-ugor nyelvekben, mint azt Karjalainen és Kannisto tette. Ez azonban tudományosabbnak látszott, és így Pápay is próbálta itthon már Karjalainenhez közelíteni írásrendszerét. Steinitz szerint (i. h.) a vokalizmusban, valamint az s és k hangok jelölésében nem elég megbízható Pápay írásmódja. így hangtani szempontból jobban fel lehet használni Karjalainen és Paasonen (egyszerűsített), Steinitz, Rédei és Gulya följegyzéseit, de ők népköltészeti szöveganyagból jóval kevesebbet tudtak már följegyezni, mint amit még Pápay vagy Reguly elérhetett. E szövegek egyébként nyelvtörténetiek, és olyan társadalmi és műveltségi szintet tükröznek, mint az írásbeliség előtti korok népköltészete. Egyébként az sem biztos, vajon a fonematikus följegyzési mód az egyedül üdvözítő módszer. Egy jó fonetikus följegyzés alapján egyszerűbb a fonematikus átírás, mint hallás után. Egy rossz fonematikus följegyzés viszont teljesen meghamisíthatja egy-egy nyelvjárás hangrendszerének rekonstrukcióját. Nem véletlen, hogy a Magvar Nyelvjárások Atlasza fonetikus. Vö. még KÁLMÁN: NyK 78 (1976): 359-63. Minden megemlékezés egyik fő feladata, hogy megmutassa, mi az, ami ma is felhasználható a tudós életművéből, és mi a tennivaló ránk maradt hagyatékával. A következőkben összegezhetem Pápay József jelentőségét: Pápaynak a megfejtett Reguly-anyag, valamint a saját följegyzésű gazdag északi-osztják szövegei a legarchaikusabb népköltészeti műfajok, ma már pótolhatatlanok, és nélkülük csonkák volnának ismereteink az obi-ugorokról. Igaza van a megemlékezésem elején említett Paasonen-levélnek, hogy a népköltési kincsek megmentése örök időkre biztosította Pápay József nevét tudományszakunkban. Teendőink is világosak: közkinccsé kell tenni a további — mintegy két-három kötetnyi — Pápay gyűjtötte osztják szöveget. Dicséretre és elismerésre méltó, hogy hazai osztjakológusaink a Reguly, Paasonen, Karjalainen és részben már Steinitz hagyatékának kiadásával fáradoznak. Hála Fazekas Jenőnek és Erdélyi Istvánnak a Pápay-anyag egy-egy kötetének sajtó alá rendezéséért, de ne várjunk további évtizedeket a Pápay-Bibliothek folytatásával ! KÁLMÁN BÉLA A finn nyelvtanírás „új hulláma" fir-A nyelvtanok születése általában korszakos jelentőségű, hiszen az addigi kutatásoknak valamilyen irányú összegzője. Egy új grammatika megírásáról szintetizáló jellegénél fogva szó sem lehet addig, amíg kellő számú és minőségű előtanulmány többé-kevésbé új mederbe nem tereli a tudományos közgondolkodást. Mindaddig, amíg egy új nyelvtan nem rögzíti az új koncepció, módszer stb. nyomán elért új eredményeket, a tudományos kutató-elemző munka a megelőző grammatikákkal vitatkozva, azokat cáfolva, de nemegyszer védve is, csiszolja ki a következő szintézisbe, ha úgy tetszik grammtikába majdan bekerülő részegységeket. Egy új grammatika akkor helyén való, ha valóban új, azaz megújítva képes vizsgálni a szóban forgó nyelv elemeit, törvényeit, szabályait stb., új