Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Kálmán Béla: Pápay József munkássága 414

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 415 a pápai református kollégiumban nevelkedett és végezte el a gimnáziumot (1885—92). A pesti egyetemen Szinnyei József, Simonyi Zsigmond és Gyulai Pál hatottak rá leginkább, de Szarvas Gábort is megismerte. 1897-ben a Zichy Jenő expedícióval először Szentpétervárra ment, egy fél évig oroszul tanult és tanulmányozta a néprajzi múzemok anyagát. Megfordult Helsinkiben is, hogy osztják útjához előtanulmányokat végezzen. Az expedíció többi tagjaival Tifliszben (Tbiliszi) találkozott 1898 márciusában. Innen Kazánba utazott, meglátogatta a csuvasokat is. Permen és Tobolszkon át jutott el Obdorszkba és környékére, majd Berjozov vidékén folytatta tanulmányait. Nehéz körülmények közt, 1898 júliusától 1899 júniusáig egy évet töltött az északi osztjákok között. Megfejtette egyrészt Reguly 1846 körüli szövegeit, de nagy mennyiségben jegyzett föl maga is népköltészetet, valamint nyelvtani és szókészleti anyagot. Mint a Nemzeti Múzeum adjunktusa, majd mint az Akadémia könyvtárosa dolgozott 1900—1908. 1908-ban választotta az Akadémia tagjainak sorába. 1908-tól a debreceni református főiskola bölcsészeti tanszakán a magyar és finnugor nyelvészet tanára lett. Mikor a főiskola 1914-ben egyetemi rangot nyert, Pápay továbbra is a tanszéken maradt és ott dolgozott 1931-ben bekövetkezett elhunytáig. Ő lett a debreceni egyetem első díszdoktora. Még az 58. születésnapját sem érte meg. Ha megnézzük azt a 45 tételből álló bibliográfiát, amelyet Csűry Bálint említett (i. h. 22—24) megemlékezése után találunk, akkor még azt is megállapíthatjuk, hogy ennek mintegy fele 1—2 lapnyi vagy esetleg csak néhány sornyi adalék, etimológiai ötlet vagy hozzászólás, beszámoló. Tudománytörténeti értékű az útibeszámolója. Az ő kiadásában jelent meg Reguly uráli térképe. Megemlékezett Reguly Kalevala-fordításáról is (Antal Regulyn Kalevalakäännös: Valvoja 1909, Kalevala-vihko). Akadémiai székfoglalóját (1913) aReguly-féle osztják hősénekekről tartotta meg. Ugyancsak a tudománytörténet körébe tartozik a MNyKK 3. (A magyar nyelvhasonlítás története) és 4. (A finnugor népek és nyelvek ismertetése) füzete. Magam elsőéves egyetemi hallgató voltam halálakor Budapesten, így személyesen nem ismerhettem meg. Kollégái és egykori tanítványai (Pap Károly, Csűry Bálint, Beké Ödön és Papp István) igen rokonszenves embernek és jó tanárnak jellemzik. Legmaradandóbb tevékenysége azonban abból az évből (1898 július— 1899 június) való, mikor egy esztendőt töltött az északi osztjákok között 25 éves korában. Zsirai Miklós a finnugor nyelvtudomány hőskorát Reguly és Castrén utazásaira teszi. Mind a magyar, mind a finn tudós utazó egyezik abban, hogy fiatalon indultak a terepre, megszállott lelkesedéssel, embertelen viszonyok közt végezték gyűjtéseiket a ritka lakosságú szibériai tájakon, mindkettő 39 éves korában hunyt el anélkül, hogy gazdag gyűjtését kidolgozhatta, sajtó alá rendezhette volna. v Nemkevésbé szomorú azonban azoknak a helyszíni gyűjtőknek a sorsa, akik ugyan valamivel hosszabb ideig éltek, de ugyanúgy nem érhették meg gyűjtéseik sajtó alá rendezését. így K. F. Karjalainen és H. Paasonen osztják és A. Kannisto vogul gyűjtéseire gondolok. Az igaz, hogy Kannisto ötéves tanulmányút jának (1901 —1906) szövegeit még a gyűjtő szerkeszthette szinte teljesen meg, de a hat kötet kiadása már tanítványára, Matti Liimolára maradt, aki egész tudományos életpályáját mestere hagyatékának gondozására szentelte. Mintaszerű szerkesztőként rendezte sajtó alá a gazdag tartalmú szövegköteteket (1951—1963). Aszóanyagot már Liimola rendezte, de a végső formát