Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)
Tanulmányok - Bakos Ferenc: Megnevezés és kontrasztivitás (A magyar fő- előtagú főnévi összetételek újlatin, germán és szláv megfelelőinek szemantikai-tipológiai vizsgálata) [Nomination et contrastivité (Analyse typologico-sémantique des correspondants néolatins, germaniques et slaves des composés nominaux hongrois commançant par fő-)] 3
32 BAKOS FEUENC ugyanazon denotátumot a szabályos és különleges fokozott alakok felváltva lexematizálják, pl. 30.: ném. höhere Beamte, sv. hagre tjänsteman, or. eucuiee dOAMCHOCïïiHoe AUl}0, szb.-hv. viëi cinovnik, le. wyzszy urzçdnik, az újlatin nyelvekben ezek helyén a supérieur megfelelő kapcsolatai állanak. A SZ2 csoportból kilépve is mutathatunk példát: a 'főhatalom' a németben oberste vagy höchste Geivalt, a lengyelben wtadza najwyzsza, a szerb-horvátban najviáa vlast, az újlatin nyelvekben azonban a suprême ekvivalenssel jönnek létre a lexikai egységek. A denotátum fontosságát felsőfokkal fejezik ki egyes egyedi esetekben is: ném. der oberstejhöchste der Oötter 'főisten'; sv. överstepräst '(pogány) főpap'; sv. högsta vinsten 'főnyeremény'; le. najwyzsza wygrana 'főnyeremény' 3.7. Az egyes ekvivalenseknek a megnevezés rendszerében betöltött szerepét illetően további információt kaphatunk, ha a szinonimiára is tekintettel vagyunk. A szinonimiát kissé tágabban fogjuk fel, úgy mint a denotátumoknak a deszignáció szintjén való többféleképpen is lehetséges lexematizálását, azaz a szinonimát nem korlátozzuk magára a szóra, hanem a tipikus melléknevek kapcsolódási formáit is figyelemmel kísérjük. A szinonimiának a szemantikai mikrostruktúrára való alkalmazása föltehetően tanulságos lehetne az általános jelentéstan számára is. Elsősorban arra kell felhívni a figyelmet, hogy a ,,fő" SZ2 csoportjának 36 denotátuma rendkívül gazdag a fenti értelemben vett szinonimákban: 24 esetben lehet ilyeneket kimutatni. Ráadásul számos esetben nyelvenként eltérően több realizációs lehetőség is megmutatkozik, pl. 1.: „ fej "/„generális" (sp., rom.), „generális"/,.principális" (fr.), „idősebb"/raid- (le.); 17 .: ,,első"/ „principális" (ol.), „idősebb"/„principális" (ang.), „fej"/„magasabb" (szb.-hv.); 20.: „fej"/„legfelső" (ol., rom., ang., szb.-hv.), „iey/naczelny (le.), „felsőbb"/ „legmagasabb" (sv.); 30.: „magas"/,»felsőbb" (fr., rom.), „fej"/„magas"/„idősebb" (ang.), „fej"/„magasabb" (sv.), „felsőbb"/„első" (le.). Szándékosan került sor annak a négy denotátumnak a bemutatására, ahol a variációk a leggazdagabbak, de ez eléggé meggyőzően bizonyítja, hogy a lehetőségek közötti választásnak különösebb megkötöttségei nemigen lehetnek. A kvantitatív elemzés, természetesen más mutatók figyelembevételével együtt, megmutatja, hogy egy-egy ekvivalens milyen helyet foglal el a mikroszemantikai struktúrában és ismételten feleletet ad arra is, hogy a világ nyelvi tagolásában az egyes motivációknak mekkora szerepe volt. Az ŐR számát tekintve nem meglepetés, hogy a legtöbbször, szám szerint 16 ízben, a „fej" jelentkezik; mint a fentebbi példák mutatják, a szinonimapár másik tagja nyelvenként, de még egy nyelven belül is többféle lehet. Jóval relevánsabbnak tűnik, hogy a lehetséges ekvivalensek közül milyen sok jelenik meg ezekben a párokban. Egyesek mindhárom nyelvcsaládból kimutathatók, így „generális" az újlatin nyelvekből: sp.: 1., rom.: 1., 3., 33.; a germán nyelvekből: ang.: 3., ném.: 6., 31., sv.: 3_1.; a szláv nyelvekből: le.: 15., szb.-hv.: 31. A szinonimapár másik tagja lehet még: „első": olasz: 21 ., német: 2., 14 ., szb.-hv.: 19.; „legfelső": 20.: ol. rom., ang., szb.-hv.; „mester": fr.: 21., sv.: 11., 23 ., le.: 23. A „fej"/„generális" szinonimapárnak számos nyelvben nagyszámú denotátum jelölésére való ilyen intenzív előfordulása a megnevezés jelentős logikai motivációjáról tanúskodik és ezt a „generális" kölcsönzött jellege csak kismértékben csökkenti. A „magasabb" szinonimájaként találjuk a „fej"-et a svédben (30.) és a szerb-horvátban (l^-)- Csak a germán nyelvekből kimutatható párok: „ma-
