Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - McRobbie-Utasi Zita: Robert M. Vago: The Sound Pattern of Hungarian 283

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 285 words it should be followed by back vowel suffixes" (102). Az a tény, hogy ez sohasem fordul elő, komoly kételyeket ébreszt az absztrakt /«/ és /i:/ meglétével kapcsolatban. Hasonlóképpen: rom. ä [À] sohasem fordul elő ^-kónt a kölcsönszavakban, rom. ä —• m. e, a, o vagy ö, többnyire a szó román hangalakja alapján megjósolhatóan. Egyetérthetünk tehát Farkas kételyeivel az absztrakt A: feltételezésével kapcsolatban is: ha lenne mélyszerkezeti magyar /A •'/, akkor a fonetikailag hosszú rom. ä, legalábbis néhány esetben ë-ként jelenne meg a felszínen a kölcsönszavakban. Ez azonban egyszer sem fordul elő. 2.2.2. Vago magától értetődőnek tartja, hogy a labiális és a palatoveláris illeszkedésre vonatkozó szabályok nem vonhatók össze: „These two rules, taken by themselves, are natural assimilation rules. The angled brackets abbreviation obscures this naturalness" (20). Kétnyelvű (magyar—angol) iskoláskorú gyermekek beszédének a vizsgálata azonban érdekes következtetésekre adott lehetőséget (Z. MCROBBIE, A Case for Rule Simplification in the Speech of Hungarian-English Bilingual Children. Paper presented at the Central and East European Studies Association meeting at the Learned Societies of Canada Conference. Montreal 1980). Feltűnő, hogy a labiális harmónia szabály alkalmazása a legritkább esetben figyelhető meg (s akkor is csak a gyakran előforduló szavaknál), míg a palatoveláris illeszkedés szabályait — és itt most a problematikus szabályok megvalósulásaira nem térek ki — következetesen alkalmazzák ezek a kétnyelvűek. Ha mind a palatoveláris, mind pedig a labiális harmónia szabályai természetes asszimilációs szabályok (natural assimilation rules) — és ebben nincs okunk kételkedni — mivel magyarázható a labiális harmónia eltűnésének folyamata nem tökéletes nyelvtudás esetén? Ha viszont a labiális illeszkedés szabályát egy komplex magánhangzó-harmónia szabály (Vowel Harmony rule) csúcsos zárójellel formalizált (angled bracketed) alszabályakónt fogjuk fel, a nyelvi változás ilyen megnyilvánulása szabály egyszerűsödés (rule simplification) tényekónt természetesen és hihetően magyarázható. így egy összevont VH-RH (palatoveláris-labiális harmónia) szabály felállítása (5) a valósághoz híven tükrözi (a) a nyelvi egyszerűsödés (ebben az esetben a kétnyelvűség által kiváltott) folyamatát, (b) a két szabály történetileg is igazolható kapcsolatát, tehát azt a tényt, hogy a labiális harmónia jóval ritkább és a történeti adatok tanúsága szerint később fejlődött ki, mint a palatoveláris harmónia (vö. SZÉPE GY., Vegyes magánhangzójú szavaink illeszkedésének kérdéséhez. NytudÉrt. 17: 105—129). (6) -fsyll] - [ <-f- round) [+syll] -* f —back + syll — back <+ round) — high\ low \ long/ A SPH által feltételezett két különálló szabály nem egyeztethető össze sem a nyelvi változások során megfigyelt empirikus bizonyítókokkal, sem pedig a labiális ós a palatoveláris illeszkedések kapcsolatának lényegével. (A komplex VH-RH szabály formalizálásának részletes igazolása Z. McRobbie fentebb idézett dolgozatában olvasható.) 2.2.3. A kivételek elméletének (Theory of Exceptions) fejlesztésével és a generatív fonológiában való gyakorlati alkalmazhatóságának lehetőségével foglalkozik W. ZONNEVELD dolgozata, amely a magyar magánhangzó-illeszkedés problematikus eseteit is vizsgálja (W. ZONISTEVALD, Hungárián Vowel Harmony and the Theory of Exceptions in Generative Phonology. Linguistic Analysis 6 [1980]: 21—39). Az általa kidolgozott One Feature Hypothesis alkalmazása kétségkívül meggyőzőbben ad számot például az ún. „doublet" morfómák illeszkedéseiről. Az Ágnes-félék Zonneveld elemzése szerint [—VH, -f-D]-kónt kvalifikálandók, derivációjuk pedig így képzelhető el: Ágnes -)- nál Ágnes -J- tői f—VH1 r—VH] [ + D J [>D J VH — ó — ingadozó +D— (á) — (ó)