Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Rédei Károly: Róna-Tas András: A nyelvrokonság 279

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 281 illeti." Ez a megállapítás a magyar nyelvre vonatkoztatva valóban így van, mivel az egyes fenyőfajtákat körülírással fejezzük ki (lucfenyő, erdeifenyő, vörösfenyő stb.), de több nyelvben (finn, német, orosz) nincs általános fenyő jelentésű szó, hanem csak speciális fenyőelnevezések vannak. 429. 1.: ,,A finnugor nyelvek ugyanis kimutatható (bár nem minden részletében tisztázott) rokonságban vannak a szamojéd nyelvekkel". Itt a zárójelbe tett megszorítás felesleges, mert egyrészt a finnugor nyelvek rokonsága sincs minden részletében tisztázva, másrészt a finnugor és a szamojéd nyelvek rokonságát mind a szókincs, mind a nyelvtani egyezések vonatkozásában ma már elég jól ismerjük. 3. Róna-Tas András könyve nemcsak a szűkebb szakkörökhöz szól, hanem a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számíthat. Ezen utóbbi szempontot szem előtt tartva, bizonyára hasznára lett volna a műnek a tömörebb, áttekinthetőbb fogalmazásra való törekvés. Összefoglalva: Róna-Tas András munkája a magyar nyelvtudomány jelentős eredménye s egyúttal fontos hozzájárulás a magyar művelődésügy szolgálatához is. RÉDEI KÁROLY A. K. MaTBees reorpa$H<iecKHe na3BaHHfl ypajia (KpaTKMÍí TonoHHMHHecKHÍí cjiOBapb). CßepflJioBCK, 1980. 318 1. Noha az ismertetendő helynév-szótárt szerzője a nagyközönségnek szánta, erre mutat a viszonylag magas példányszám (tizenötezer), mégis nagyon tanulságos ez a könyvecske hazai finnugristáinknak, turkológusainknak és szlavistáinknak, sőt a — csak vagy főleg — névtannal foglalkozó szakembereinknek is. A kis alakú könyv egy egészen rövid bevezetés és használati utasítás után (3—7) az orosz ábécé sorrendjében majdnem ötszáz földrajzi nevet (hegy, víz, település) közöl a Pecsorától az Obig, a déli Uraitól a Jeges tengerig. Ez az óriási terület körülbelül akkora lehet, mint Fennoskandia a Baltikummal együtt, de legnagyobb része igen ritkán lakott. Magába foglalja a szverdlovszki, Permi ós Cseljabinszki területet, a Baskír ASzK-t, az Orenburgi terület középső és nyugati részét, a Komi ASzK keleti felét, a Nyenyec Autonóm körzetet, és a Tyumenyi terület nyugati részét, benne a Hanti-Manszi és Jamalo-Nyenyec Nemzetiségi körzetet. Meglepő tehát az óriási területhez mérten a viszonylag csekély számú helynév, de a válogatás elvi szempontjait nem közli a szerző. Mivel a víz-, hegy- ós városnevekből némelyik többször is előfordul, egy-egy név címszava alatt akár egy fél tucat helynév is rejtőzhet. így például a Túra folyó neve alatt találjuk a Felső Túra, Alsó Túra, Verhoturje ós Turinszk városokat, és a Turinszkaja Szloboda falut. A címszóban a szerző megadja a víz, hegy vagy település helyét, esetleges előbbi nevét, vázolja a város vagy más település történetét, közli az ismertebb utazók, felfedezők véleményét az illető névről, esetleg népetimológiás magyarázatokat is. Mivel a terület lakossága meglehetősen kevert (zűrjén, permják, nyenyec, vogul, osztják, baskír, tatár és természetesen orosz), így egy-egy névnek nyelvek szerint több magyarázata is lehet. A szerző igyekszik nagyon körültekintően és óvatosan eljárni, figyelembe veszi a régi orosz és bennszülött elnevezéseket, keresi a névadás logikáját, nem dől be az egyszerű népetimológiáknak, számol párhuzamos névadással ós bennszülött nyelvi elnevezések oroszra fordításával. Alapul a hivatalos, a térképészetben használatos orosz neveket veszi, de gyakran (sajnos nem mindig) közli az ott élő nemzetiségi elnevezéseket is. A betűrendes szótári rész után közöl szakszó-jegyzéket is, mint antroponim, hidronim, indoeurópai, iráni, mongol, török, finnugor ós szamojéd nyelvek, tükörfordítás, metafora, metonimia, népetimológia, szubsztrátum, képző, etnonim stb. Ezután következik egy mintegy 150 tételből álló könyvészet. A Szovjetunión kívüli nyelvészek műveiből csak mutatóba találunk néhányat, mint GULYA, KÁLMÁN, KANNISTO, VASMER, STEINITZ egy-egy cikkét vagy könyvét, ezekből is inkább az oroszul (is) megjelenteket. Orosz történeti források viszont bőven szerepelnek jegyzékében, mint a nálunk is jól ismert GEORGI, HERBERSTEIN, HOFMANN, DÜNYIN-GORKAVICS, LEPEHIN, MÜLLER, PALLAS, FALK. Számos nemzetiségi-orosz szótárt is felhasznált, de sajnos REGULY, MUNKÁCSI, PÁPAY, LEHTISALO, WICHMANN munkássága ismeretlen számára. Mégis, azt hiszem, hogy nála tájékozottabb orosz tudós aligha akad, aki annyi helyi nyelv és tájék ismeretében nagyobb felelősséggel vághatna neki ennek a munkának.