Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Bakos Ferenc: Megnevezés és kontrasztivitás (A magyar fő- előtagú főnévi összetételek újlatin, germán és szláv megfelelőinek szemantikai-tipológiai vizsgálata) [Nomination et contrastivité (Analyse typologico-sémantique des correspondants néolatins, germaniques et slaves des composés nominaux hongrois commançant par fő-)] 3

26 BAKOS FERENC nyer kifejezést. A SZ2

csoportban az első helyen álló

„fej" a 36 közül 27 denotátum kifejezésére szolgál, és közöttük 4 kilences, 3 nyolcas, 2 hetes és 2 hatos található. A csoportra eléggé jellemző „generális" még ennél is telítettebb: a 9 vele realizált denotátum közül 2 tizes, 1 nyolcas, 2 ötös és 3 négyes, az egyedi realizációk száma pedig mindössze 2. Egyben érdekes megfigyelni, hogy néhány ekvivalens a lexematizált denotátumok számát illetően kitüntetett: a 27 „fej" és a 9 „generális" mellett szerepel 28 „felső", 22 „idősebb" és 15 „első"; mindegyiküknek az eredeti jelentése meglehetősen konkrét, ugyanakkor a valamely sorban betöltött fontosabb helyet is jelölik. 3.3.4. A megnevezés^szempontjából sem közömbös, a tárgyalt nyelvek tipológiai viszonyai szempontjából pedig nagyon is lényeges, hogy az egyes ekvivalensekkel hány és milyen fokozatú (tízes, kilences, nyolcas stb.) sorok alakultak ki. Ezeknek különböző típusairól (pl. genuin konvergencia, eltérő szerkesztésmód, areális jelenségek stb.) számbavételük után lesz szó. Tízes sor mindössze kettő van és ezek a „generális" megjelenései (13., 31.*). Kilences sort alkot négy denotátum a „fej" ekvivalenssel (14., 16., 23

., 24.;

a hiányzó nyelv esetenként más), és egy alkalommal a „generális" (6.) is így jelenik meg. Nyolcas és hetes sorokat csak a „fej" ismer (4., 12., 20., illetve 21.,

26.). A hatos sorok az elsők, ahol a „fej" mellett (.18., 19.) már más ekvivalens is megjelenik: „magas" (30.; négy újlatin és két germán nyelvben). Ötös sort találunk öt ekvivalenssel: a „fej" (1.: 3 újlatin -f- 2 germán; 34

.: 4 újlatin + angol), a „generális" (3.: 4 újlatin -f- angol) és a „felsőbb" (28.: 4 újlatin + szerb-horvát, 30.: fr., rom, or., szb.-hv. le.) után van „principális" (17.: 4 újlatin -f angol) és „legfelső" (20.: ol., rom., ang., ném., szb.-hv.) is. Négy ekvivalens összesen kilenc négyes sort ad: „fej" (3.: rom., ang.,or., szb.-hv.; 8.: angol és 3 szláv; 11.: sp.,ang., sv., szb.-hv.; 15.: angol -f- 3 szláv); „generális" {!.: fr., sp., rom., ang.; 15.: sp., rom., ném., le.; 33.: fr.,spM ol., rom.); „felsőbb" (27.: fr., sp., ném., szb.-hv.); „magas" (15.:fr., ol., ang., ném). Tovább bővül a korrelativ sorokat alkotó ekvivalensek köre, ha a hármas sorokat vesszük szemügyre: „fej" (2.: ang., ném., or.; 10.: ang., or., szb.-hv.; 31.:

ném., sv., szb.-hv.); „idősebb" (3., 1/7., 19., 33.: ang., or., le.); „mester" (23.: sp., sv., le.). Ugrásszerűen megnő a kettős sorok száma: 40 ilyen van és ennek több mint a felét a 13 német/svéd „felsőbb" és a 9 orosz/lengyel „idősebb" adja. Jelentkeznek még „fej" (10., 22., 32., 33.), „első" (2., 4., 14., 19.), „principális" (2., 27., 36.), „magas" (29.), „mester" (21.), „nagyobb" (32.). A fenti felsorolás figyelmes olvasója nyilván észrevette azt a tarkaságot és változékonyságot, amellyel az egyes sorokban az azonos ekvivalens különböző nyelvekben realizálódik. E kérdésről még lesz szó, de már most aláhúzhatjuk, hogy ez a „fő" szemantikai rendszerének egyik jellemzője: az adott struktúrából folyó lehetőségek közötti választás. Talán nem elsietett az a következtetés sem, hogy ez a szemantikai mikrostruktúrára általában is jellemző; e téren a pontosítás, a részletek tisztázása még a nyelvtudományra váró hatalmas feladat. Már említést nyert, hogy az ekvivalens eredeti nominációs funkcióját, a megnevezés szemantikai értékét annál magasabbra becsülhetjük, minél több nyelvcsaládból és nyelvből mutatható ez ki. Evvel párhuzamos a korrela* A továbbiakban az aláhúzott számok mindig a megfelelő denotátumot jelölik. A monémára és a formáció más típusára nem térek ki.