Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Kassai Ilona–B. Lőrinczy Éva: A magyar mássalhangzó-kapcsolódások pszicho-fiziológiai hátteréről [On the Psychophysiological Background of Hungarian Consonant Clusters] 244

248 KASSAI ILONA -B. LŐRINCZY ÉVA ként egy másik — pszichoszociális elemeket is hordozó — pszichikai jelenségnek, az úgynevezett hiperurbánus ejtésmódnak a megvalósításában is fontos szerephez jut. Itt — mint ismeretes — a beszélő a szociális hierarchia övénél magasabb fokán elhelyezkedő réteg nyelvhasználatának az alkalmazására törekszik. Mivel a nyj.-ok sok szótagzáró kny. [l]-t kiküszöbölnek a hangsorból, és mivel ehhez az eljáráshoz az értékelésben a meglehetősen pejoratív „népies" jelző tapad, a beszélő szükségtelenül bár, de kétségkívül érthető motivációból betold egy [l]-t. A kny. szőkejnj], szölke, kny. csókol/nj]. csolkol, kny. lődözjrvj]. löldöz, kny. véd/ny]. véld stb. szembenállások mind ennek a törekvésnek a megvalósulásai. A pszichikai okot a betűejtés esetében is színezi szociális mozzanat, amikor a szó írásos képe nyomán a beszélő annak minél hűségesebb visszaadására, tehát minél pontosabb artikulációra törekszik. Ilyenkor az is előfordulhat, hogy a soron következő hang egészen pontos képezhetősége érdekében a hangsorba egy fölösleges hangelem toldódik be. A tromf szóalakban például a /m/ fonéma maradéktalan megvalósítása szükségképpen eredményezi egy azonhelyi zárhang, a [p] betoldódását, ami a tárgyesetben feljegyzett nyj. trompfot hangsorhoz vezet. Mivel anyagunk nyj. beszélőktől való, a betűejtésre csak igen kevés adatunk van. A pszichikai okok között szót kell ejtenünk a beszélőnek valószínűleg nem tudatos, de aligha kétségbe vonható nyomatékosító tevékenységéről, amelyre bizonyos többlethangzók következetes megjelenésekor legalábbis gyanakodnunk kell. A kny. [n]/nyj. [n] -f- zárhang szembenállástípus mintegy 50 tőmorfémát magában foglaló példaanyagán belül az azonjazond, aztán) osztáng, éppenjéppeng, így en] így eng, tánjtáng stb. alakpárok például azt sugallják, hogy a nyj. szóalakban többletként mutatkozó zárhangnak e határozószók végén valamiféle grammatikai hátterű és arculatú nyomatékosító funkciója van. A zárhangoknak ezt a nyomatékosító funkcióját ugyancsak határozószói szófajú példákban [1] után is tapasztaljuk: például azonnal)azonnalt, minél/minéU, nélkül/nélkült. A pszichikai okok között megemlítjük még a hangsor egészének hatását, ami esetünkben főként elemismétlésben jut kifejezésre. Például a tekingeloldik nyj. változat [1] többlethangja esetleg a tekingelődik-ben is meglevő [1] hatására lépett be; vagy a mármoros, sarnyar nyj. változatok [r]-többlethangzója a mámor-ban és sanyar-hsbn is meglevő [r] hatására. A pszichikai tényezőket elhagyva a msh-kapcsolódások hátterében számolnunk kell még olyan külső okkal is, mint amilyen a nyelvek közötti érintkezés, esetünkben a német és a román, továbbá a különféle szláv nyelvek hatása. Nemegyszer előfordul ugyanis, hogy például a gyűjtőktől [th] vagy [kh] hangkapcsolatnak lejegyzett, a magyarban meglehetősen ritka formáció csupán a /t/ vagy /k/ aspirált változata, amely az idegen eredetű nyj. szóval együtt került át a magyar nyelvjárásba. így '& kukoricacsövet borító levelek" jelentésű kholheláb Szatmarból vagy a Felsőőrben khégli-nek hangzó kugli okvetlenül erre mutat. Ugyancsak a német nyelv közvetett hatását gyaníthatjuk a tútor)stutor, pertli/spertli, pecerájjspeceráj szembenállások nyj. oldalának [ J"t], [ jp] kapcsolatában. A beszélő valószínűleg öntudatlanul közelíteni akarta ezeket a kny. alakjukban is meglehetősen idegen fonotaktikai szerveződésű hangsorokat a környezetében gyakran hallott, hasonló felépítésű hangsorokhoz, amilyen például a stempli, spájz, sparhert. A nyelvi, pszichikai és külső okok számbavétele közben azonban egyet sohasem volt szabad szem elől tévesztenünk : mindezek szinte sohasem fiigget-