Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Gunda Béla: Terelőszavak és óeurópai pásztormigrációk [Treibwörter und alteuropäische Hirtenmigrationen] 189

TERELŐSZAVAK 199 Thomas még számos olyan terminológiával foglalkozik, amely a neolitikumtól kezdve különböző utakon kerülhetett el a szigetvilágba s ezek analógiáit nemcsak Európából, hanem a sémi nyelvekből is kimutatja. Ilyen terminológia pl. a déri, derry 'kecske, juh, tehén hívószava a fejesnél', amely a neolitikumban mediterrán-atlanti úton (vö. arab dir'a dir'a, derrry) kerülhetett el a brit szigetekre. Talán kelta eredetű a lag vagy lac, amely a galambok és ludak hívószava.57 Hubschmid is — mint már utaltam rá — a román nyelvekben előforduló állatnivogatók nagy számáról mutatja ki, hogy azok preindoeurópai nyelvekben gyökereznek (francia biti, katalán bit, bita 'kecske hívószava', közóp-ladin ziba 'kecske hívószava'). Ezekből a hívó-, terelő- és űzőszavakból természetesen állatnevek is kialakultak. Fontos Hubschmidnek az a figyelmeztetése, hogy ezek a terminológiák egyrészt önkényesen alakulhatnak, formálódhatnak, másrészt igen erős a fennmaradási képességük. Eredetileg indulatokat, érzelmeket fejeznek ki s így hasonlóan a gyermekszavakhoz nem követik a hangváltozás, a hangfejlődés általános szabályait. Az irodalmi szövegekben ritkán fordulnak elő s gyakran csak állatnevek alakjában találunk rá az eredetileg állathivogató szóra.58 A terelőszavak jelentőségét más szempontból hangsúlyozza M. GAVAZZI s azt mondja, hogy az ilyen mellékesnek és jelentéktelennek látszó jelenségek a Balkán félszigeten és általában a kulturális areák elhatárolásánál és tagolódásánál nem hagyhatók figyelmen kívül. Példaként említi a bis, biz, bit disznóhívó szót, amely a thráciai-rumóliai kulturális areára jellemző.59 Még néhány magyar vonatkozású állatnivogatóra szeretnék kitérni. A malac-, disznóhivogató Marosvásárhelyen, Kalotaszegen a cuga-cuga! cuga, cuga, cuga!, Háromszéken, Kolozsvárott a cuga, cuguca!60

Murádin szerint a mezőségi nyelvjárás területet jellemzik a cug-, csug-, cig-, csig- alapszónak kicsinyítővel (-a, -á-, -u, -uca, -ucsa) képzett becéző származékai {cugacuga, cugu-cugu, cugö-cugo, csuga-csuga, csugucse-csugucse stb.). A szócsoport a székelységtől élesen elkülönül (vö. azonban a fenti háromszéki közlést) s nyugat felé is éles izoglosszában zárul: Nagykapus—Középlak vonaláig terjed. Északi irányban a cugu megtalálható Domokoson, Misztótfaluban, Rónaszéken.61 Ez a disznóhivogató

cuga alakban előfordul a letteknél is.62

Nem ismeretlen az erdélyi románoknál (fuga, fuga!, figa, figa).*3

Moszynski szerint ezzel a szócsoporttal függ össze a német tsug, tsuku, a litván culcu, culça, a Nyugat-Belorussziában és Poléziában hallható ckö, eke, a kujáv nyelvjárás-57 THOMAS: i. m. 2, 28. 58 HUBSCHMID: i. m. 189 skk. 69 M. GAVAZZI, Kulturgeographische Gliederung Südosteuropas. Südost-Forschungen 15: 14. (München 1956). 60 HEBMAN: i. m. 574. — VAMSZEB: i. m. 4: 98. — ÜMTSz. — A bánáti székelyeknél a cüja, ciga, cigaeska malachívó szó. PENAVIN O. — MATIJEVICS L.: Székely szójegyzék. Újvidék 1980. 12. 61 MTTBÁDIN:

i. m. (1977). 171. — Az -a képzővel magyarázható malachívogatónak tartja a cuga alakot KELEMEN is (i. m. 234). MÁBTON GY.—PÉNTEK J.—Vöő J. szerint (i. m. 97) a cuga, cugu, csuga stb. román jövevényszó. Hogyan magyarázható ez a hívószó a lettben? 62 MOSZYNSKI: i. m. 118. 63MOLDOVÁN:

i. m. (1913). 504. — MOLDOVÁN: i. m. (1899.) 45.—További román alakok: pugu, fugutu, tugule (TIKTIN: i. m. III, 1659). —Vö. ezekhez a román kecskeűző ós hívogató szavakat is: tägä, ticä, pígi stb. Atlasul Lingvistic Romín. Séria noua. II. Bukarest 1956. 388., 389. térkép.'