Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Gunda Béla: Terelőszavak és óeurópai pásztormigrációk [Treibwörter und alteuropäische Hirtenmigrationen] 189

194 GUNDA BÉLA hivogatók ebbe a csoportjába sorolja a szerb-horvát gudin (1. még alább: gitzgitz), az alsó-ausztriai gütz terminológiákat.22 Ide

tartozik a magyar disznóhívó gid (Tázlár: MNy. 24: 137) és a gidz-gidz-gidz-gic (Ormánság), amellyel a gica 'egy disznófajta' függ össze (TESz). Ez a hivogató szócsoport talán kapcsolatban van a gidi-gidi, gidili-midili, g'êda ne! gidu ne! kecskegida, kecske hivogatására használt szavakkal, amelyből főnévesüléssel gida keletkezett (TESz). Ennek az állathivogatónak lengyel, lemák (ukrán) és déli szláv területen való előfordulása aligha lehet egymástól független s feltételezhető, hogy ősi szláv állatnivogatóról van szó. A kérdés azonban bonyolultabbá válik, ha tovább vizsgáljuk a sertéshivogató európai előfordulását. Giss, gus, guss, gussie, gussy stb. alakban feltűnik Skóciában s az angol nyelvterület különböző részén.23 Thomas D. idesorolja a sertéshivogató kis, hiss, kissie, kissy stb. (Skócia, Dumfriesshire) alakjait is. Számtalan európai példát is felsorol: gitz-gitz (Szerbia), guss-guss, kits (Poroszország), gis, gisse (Dánia), gos, guss, kos, köss, kus (Svédország), gûs, gusi (Svájc) stb. (Ezeknek a szavaknak a sorába említi a kuska be magyar sertésterelő terminológiát és koca szavunkat.) Szerinte a terminológia arab megfelelői a kss, kis, kiss stb.24 Thomas a brit szigetországban a terminológia elterjedését kapcsolatba hozza régészeti leletekkel. Rámutat arra, hogy a korai bronzkorból való lapos réz és bronz fejszéket azokon a területeken találjuk meg, ahol a giss, gus stb. terminológiák is előfordulnak. A fejszék európai lelőhelyeit is figyelembe véve (Ciprus, görög szigetek, Magyarország, Dánia, Svédország) Thomas feltételezi, hogy ennek az állathivogatónak a gael népe a keleti Mediterránból a balti zónán át jutott el Észak-Britanniába.25 A

ludak hasonló hívószava (gos-gos, goosey-goosey, guss-guss-goosey stb.) a Rajna-vidék, Schleswig-Holstein felől érte el a szigetvilágot.26 Nyilvánvalóan ezzel

a hivogatószóval függ össze a lúd neve az indoeurópai nyelvekben (ófn. gans, ófríz, angsz. gös, óészaki gäs, lat. anser, lit. zasîs, óind. harnsá), amely egyike a kevés indoeurópai madárneveknek. Térjünk vissza Moszynskihoz. A lengyel etnográfus azt írja, hogy ami a juhokat illeti az egyik legérdekesebb hivogató kiáltás az, amit az ajkak pergésével idézünk elő: prr, ptru, tpru stb. Ez a terelőszó rendkívül elterjedt Bulgáriában és a Kárpátokban. Ezenkívül hallható Észak-Mazuria néhány helységében, a Notée középső folyása mentén és Malbork környékén. Hasonló, de zöngés (brr stb.) változatok hallhatók a szerbek és horvátok lakta területeken, sőt Németországban is.27 A

szócsoportnak Bulgáriában Vakarelski legkülönbözőbb hívó- és elűző változatait ismerteti, pl. prrr, trrr, trrrs, tr§trs-trë stb.28 A

brr alak változata a brrtrrëë-brrtrrss' (juhhivogató). Feltűnő, hogy a prrr és változatai a kecsketerelő szavak sorában (trrbs-ei-ei, trrr) ritkák és Nyugat-Bulgáriára korlátozódnak, de előfordulnak, mint tyúkhivogatók 22 VAKARELSKI:

i. m. 18. 23 D. THOMAS, Animal Call-Words. A Study of Human Migration. Carmarthen 1939. 46. "THOMAS: i. m. 44, 48—49. 25 THOMAS: i. m. 52—59. 26 THOMAS: i. m. 56. Gazdag terminológiát tartalmazó könyvéből csak néhány példát idézek. 27 MOSZYNSKI:

i. m. 119. — Hasonló tehénhívogatók (tpru, tprùka, tprùslca) Belorussziában, Dél-Litvániában, Lettországban, nagyorosz területeken (Pszkov, Tver stb. vidéke), a volgai finneknél, a baskíroknál, stb. is feljegyzésre kerültek. MOSZYKSKI: i. m. 120. — Ugyanitt említi, hogy a bolgároknál a ptr, prt, prut, pnt tehénkergető szó. 28 VAKAKELSKI:

i. m. 13, 29.