Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Kálmán Béla–Berta Árpád: Tatár jövevényszavak a vogulban [Tatarische Lehnwörter im Wogulischen] 43

50 KÁLMÁN BÉLA-BERTA ÁRPÁD A török alakok szótöve perzsa eredetű (dúst 'Freund(in), Geliebte(r)' JUNKER—ALAVI 332a). A perzsa szó dost alakban kerülhetett át a törökbe. A közölt adatok az alapszó török képzővel (-Uq) ellátott formái. A vogul szó akár egy szib.-tat. *dusViq alakból is levezethető, mert a* vogul a zöngés zárhangokat zöngétlennel helyettesíti, az u szabályos megfelelője a T-ban az o (ez Munkácsi szerint egy zárt o hang). Ugyanez megfelelhet a tatár ï-nek is nem-első szótagban (vö. TLwW 37, 93). 15. (MŰNK.) T táSál- : kun-t. 'kifut (tej, leves)': läm cukun khulne kuntâsâlàl 'a leves kifut a vasedényből'; cuk-W kun-tâêàls 'kifutott a tej'. < Has- 'kicsordul, kifut (pl. tej)' vö. K: tat. ta§- 'pa3JiHBatbCH (o petce), jriHTbCH, nepejiHBaTbCH, 6e>KaTb (o MOJiuKe); megárad (folyó), ömlik, kicsordul, kifut (tej)', tatB taS'i- 'hord, kiárad', bask. taëï- 'nepejiHTbCíi; kiömlik', kkalp. tas'i- 'yßewaTb (MOJIOKO); kifut (pl. tej)', nog. tas'i- ua., kirg. taëï 'nepejiHTbcn; kicsordul' — O: oszm. taê- 'nepejiHBaTbCH ^epe3 Kpaö; kicsordul (vminek a peremén)' — Sz: alt. taSkvnda- ua. További adatok: CLAUSON 559b, RÄSÄNEN 446ab. ősi török szó. Az igető *taë- 'kicsordul, túlfolyik' lehetett. Clauson felhívja a figyelmet egy érdekes -$- ~ -s- ingadozásra a török adatokban (i. h.). Jól ismert a korai nyelvemlékekből és ma is az ige képzett taéla- alakja (vö. CLAUSON 564b). A tatárból ebben a képzett formában került át a cseremiszbe a szó (RÄSÄNEN, TLwTsch. 67). Munkácsi tavdai adatai főleg Csandiriból valók, ott az a kiejtése rendszerint labiális: á. A képző már meglehetett az átvett szóban, de kaphatta a gyakori l képzőt a vogulban is. 16. (MŰNK.) T tupsâ: ajuw-t. 'küszöb'. Az összetétel első tagjának jelentése: 'ajtó'. < Hupsa 'küszöb' vö. K: tat. tupsa 'inapHHp, ÄpeBHafl neTHH, nopor, npHCTynoK, csuklópánt, sarokvas, küszöb, hágcsó', tatB tubsa, tupsa 'ajtó-, kapusarok', bask. tupha ua., kirg. topso 'uiapHup' — Cs: tapsa 'neTJin Ha flBepnx; ajtósarok'. További adatok: Räsänen 489b. A török nyelvek közül csak a kipcsak csoportból mutatható ki a szó, a csuvas tapsa tatár jövevénynek látszik. Megvan a cseremiszben ugyancsak tatár jövevényként: topsa 'Türangel' (RÄSÄNEN, TLwTsch. 70), ott még a tatár *o >• u változás előtti időből. 17. (MŰNK.) T uit- : il-u. 'megalszik (tej)': àêtèm cuk-if ü-uits 'a savanyú bej megaludt'; uitém cuk-it 'aludttej'. < *uy'ü- 'megaltat (tejet)' vö. K: tat. oy'it 'KBacHTb, 3aKBauiHBaTb; savanyít', oy'is- 'cBepHyTbCfl (o KpoBH); megalvad (vér)', bask. oyo- ua., kirg. uyu- 'cBepHyTbCH (o KpoBH, MOJiOKe)', uyut- 'cKBauiHBaTb' — 0: oszm. uyur'cnamnií, THXHH, CTOHMHÖ (o BOAe); alvó, nyugodt, állott (víz)', tkm. uya'3aKBauiHBaTb, 3aKHcaTb, cBepTbiBaTbca, o6pa30BbmaTb crycTOK (o KpoBH); megsavanyodik, megalvad, összemegy'. További adatok: CLAUSON 45a, RÄSÄNEN 508a, SEVORTJAN I, 574—576. Kiindulópontul az ősi *udï- 'alszik' ige vehető fel. Ennek műveltető képzős alakja (*ua"ü-) korai nyelvemlékekben szerepel már 'tejet altat' jelentésben. A jelentésfejlődéshez szép párhuzamot mutat a magyar. A szóbelseji török *-d- > -y- szabályos. Átadó alakként egy *uy'ü- alak jöhet szóba.