Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)
Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A kérdő mondatról [Questions] 273
278 KIEFER FERENC mondanánk, hogy ,,a beszélő szeretné tudni, hogy . . .", akkor (15) (a) már nem lehetne szerkezete a költői, didaktikai vagy vizsgakérdéseknek. 3. A kérdő mondatok szemantikai szerkezete csak egyik aspektusa a kérdő mondatok jelentésének. A kérdő mondatoknak a szemantikai jelentésen túl van pragmatikai jelentése, „funkciója" is. A nyelvi kommunikáció szempontjából mindenekelőtt a nyelvi megnyilatkozások funkciói játszanak döntő szerepet. Nem véletlen tehát, hogy a hagyományosabb leírásnál olyan központi szerepet kap a „funkciók" vizsgálata (vö. pl. KÁROLY 1964). Funkció helyett itt ma inkább pragmatikai jelentésről beszélnénk, ezzel is hangsúlyozva, hogy a nyelv pragmatikai aspektusáról van szó. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a pragmatikai jelentós feltételezi a szemantikai jelentést, annak ismerete nélkül rendszeres vizsgálata lehetetlen. Ugyanakkor a pragmatikai jelentés leírásához megfelelő pragmatikai keretre, „pragmatikaelméletre" is szükségünk van. A kérdő mondatok vizsgálatára egy ilyen pragmatikai keretet Ladányi Péter vázolt fel kitűnő dolgozatában (LADÁNYI 1962) A megnyilatkozások funkciói a beszédhelyzettől függnek, a szemantikai jelentés ós a beszédhelyzet alapján magyarázhatók. A beszédhelyzethez tartoznak a megnyilatkozás külső körülményei, de része a beszódhelyzetnek az is, hogy a beszélő mit tud a megnyilatkozással kapcsolatos dolgokról és hogy mit tételez fel hallgatóiról. A kérdő mondatoknál — első megközelítésként — elegendő a beszédhelyzet jellemzésénél arra szorítkoznunk, hogy a beszélő ismeri-e a választ és hogy a hallgató ismeri-e a választ. Az alapvető négy beszédhelyzet tehát a következő: (16) (a) a beszélő nem tudja a választ, a hallgató tudja a választ (b) a beszélő tudja a választ, a hallgató nem tudja a választ (c) a beszélő tudja a választ, a hallgató tudja a választ (d) a beszélő nem tudja a választ, a hallgató nem tudja a választ Ladányi lényegében ebben a keretben kísérelte meg a kérdő mondatok funkcióit megmagyarázni. Ez a keret azonban több szempontból pontosításra szorul. Először is nyilvánvaló, hogy a kérdő mondat funkciója nem függhet a hallgató kognitív (mentális) állapotától, a döntő nem az, hogy a hallgató mit tud és mit nem tud, kizárólag a beszélő tudása számít.3 Természetesen a beszélő tudásának része az is, amit a hallgatóról tud vagy feltételez. Másodszor: a kérdő mondatok funkciójának megmagyarázásához nem elég arra hivatkozni, hogy a beszélő mit tud ós mit nem tud, hiszen például a Ki vitte el a ceruzát ? kérdő mondat ugyan csak a (16) (a) beszédhelyzetben lehet információt kérő kérdés, de csak akkor az, ha a beszélő ezzel a szándékkal használja. Más szóval, abból, hogy a beszélő valamit nem tud, amiről feltételezi, hogy a hallgató tudja, még nem következik, hogy azt a valamit a beszélő meg is szeretné tudni. A kérdő mondat funkcióját meghatározó beszódhelyzetnek 3 Az olvasó a kérdő mondatok pragmatikai értelmezésének néhány további szempontját megtalálhatja Ladányi idézett cikkében (LADÁNYI 1962).
