Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Szíj Enikő: Tartu Riikliku Ülikooli Toimetised. Töid orientalistika alalt I–V. 193

194 SZEMLE - ISMEETETÉSEK 2. A II. kötet 1. részének inkább a szerző szerteágazó tudományos tevékenységét szemléltető érdekessége PATJL ABISTE cikke a cWma-cigányok meséiről (5 — 40). A ëuhna, óuhni, ëuhno jelentése az orosz szóhasználatban 'észt', majd 'észt; orosz cigány'. Később erre a névre kezdtek hallgatni a nyugati lett ós az észtországi területeken élő cigányok is, akik az északeurópai cigányság önálló csoportját képezik. Ariste több munkájában foglalkozott velük. Ezt az 5 mesét 1935-ben gyűjtötte egy 16 éves tartui euhno-tól, aki jól beszélt észtül és lettül is. A meséket az AT-katalógus szerint típusba sorolja, majd jellemzi a szövegeket, a lett ós az észt jövevényszavakat. A II. kötet 2. részében több cikk foglalkozik PANINI tanaival. A tudománytörténeti cikket most is Pent Nurmekund írta a tartui egyetemi Kína-kutatásról (478 — 495). A cári időkben (1889—1909) KABL ATJGTJST HBEMANN volt az egyetlen, aki az (akkor dorpati) egyetemen a kínaival és a távol-keleti nyelvekkel foglalkozott, éspedig un. dilettánsként, mivel fő foglalkozása az észt oktatása volt. Szerinte a kínai és az urál-altaji (nála: ugor-altaji) nyelvek rokonok. Sőt, az urál-altaji nyelvcsaládba a finnugoron és a kínain kívül beletartozik a mandzsu, a koreai, a japán nyelv(ek). Később ide sorolta a sumert is. A bizonyítékok között pl. a nemek hiánya, a közös etimológiák, a szókezdő mássalhangzótorlódás kerülése, az idiómák sora, a tövek egyszótagúsága szerepel. Szerinte az alapnyelvi szavak vagy egyszótagosak voltak, vagy egy szótagból és egy kötőhangból álltak (sic !), ez utóbbiak a végződéseket kötötték a tőhöz. 3. A III. kötet — immár hagyományosan — tudománytörténeti cikkel kezdődik (Pent Nurmekund írta az afrikanisztikáról), s a továbbiakban hét, számunkra érdektelen cikket tartalmaz. 4. A 20. évfordulóra rendezett ülésszak előadásai közül sajnálatos módon egy sor, éppen finnugor szempontból érdekes előadás anyaga nem jelent meg a IV. kötetben. Ezért tűnik célszerűnek néhány fontosabbat a tézisek alapján ismertetni. Az előadások címét helykímélés céljából nem mindig említem. F. D. ASIN (Moszkva) a finn és az oguz nyelvekbeli 'ilyen', 'olyan' névmások szerkezeti azonosságait vizsgálta. N. A. BASKAKOV (Moszkva) az ug(o)r, vengr, magyar, miëëar, beserman, manéi és baskír népnevet vizsgálta. Szerinte ezek összetett népnevek, alapjukat (?) az oguz (oyuz) bolgár-török törzs neve képezi. G. K. VERNE» (Taganrog): 06 apraTHBHOCTH B eHHceficKHX «3WKax (KCTCKOM, wrc-KOM, KOTTCKOM) (A jenyiszeji nyelvek [ket, jug, kott] er gáti vitásáról. 10—15). Már többen rámutattak arra a tényre, hogy jóllehet a ketben a tárgyas igék alanya nem ergatívuszban áll — nem lévén a ketben —, mégis az alanyi-tárgyas igeragozás sajátosságai miatt a ket közel áll az abház-típusú ergatív nyelvekhez. Ezekben a tárgyatlan ige alanya meg a tárgyas ige tárgya azonos alakú, a szó abszolút/alap esetével azonos. A toldalékok a megfelelő személyes névmások alapalakjai, prefixumként alanyi, infixumként tárgyi szerepben. Vannak azonban olyan toldalékok, amelyek történetileg azonosak a személynévmások birtokos esetével, ezt viszont egykori ergatívusznak lehet tekinteni. Ez esetben a tárgyas igék alanyáról vagy bővítményéről, de nem a tárgyáról lehet szó. Ezért G. A. KLIMOV nem véletlenül gondolt arra, hogy a jenyiszeji nyelvekre nem az ergatív, ha nem az aktív jelleg volt jellemző, következésképpen a másodikként említett toldalékok az egykori személyes névmások aktív jellegét őrzik. Később a prefixumok a cselekvés valahová/valakihez tartozását, az infixumok pedig a bővítményeket kezdték kifejezni. A mai nyelvállapotban ez utóbbi toldalékok már a tárgy jelei, amelyek az eredeti tárgyragokat kiszorították (vö. a németben). Tehát a jenyiszeji nyelvekben megfigyelhető a második toldaléktípus raggá, éspedig a határozott tárgy ragjává válása, ill. az előző típus alanyi használatának megszilárdulása. L. GEBCENBEBG (Leningrád) a sámánizmus finnugor — iráni vonatkozásait fejtegette (20—21). KABJAIÍAIKEN obi-ugor kutatásai szerint az uráli népekre a lélekszomszédolás volt a jellemző. Ezt a szerző iráni —uráli areális jelenségnek tartja, amely lehetővé teszi a fgr. *noide 'varázsl-' tő iráni magyarázatát. A szerző szerint továbbfejleszthető Karjalainen elmélete arról, hogy az uráliak sámánizmusa kölcsönzött jelenség. L. N. GUMILEV (Leningrád) a legkeletibb déli szamojéd törzsek egyikének, a merkitnek a történetét tárgyalta. 1200-tól létükért harcoltak a mongolokkal. 1216-ban az Irgiz völgyében Dzsingisz kán hadai megsemmisítették őket, de — a szerző szerint — e győzelem, ill. pusztulás két elhúzódó háborút eredményezett: az 1242-ig tartó mongol — polovec, ill. az 1219— 1231-es ún. horezmi háborút. Mindkét háború további messzemenő következményekkel járt: az Arany Horda és az iráni ilhán birodalom létrejöttével, a mamelukok uralomra jutásával Egyiptomban, Palesztina bukásával, az orosz-ellenes