Nyelvtudományi Közlemények 82. kötet (1980)
Tanulmányok - Radics Katalin: Tipológia és nyelvtörténet [Language History and Typology] 3
44 RADIOS KATALIN 3. Az uráli nyelvek igei személy-jelölőinek hangalaki megfelelései arra utalnak, hogy már az uráh alapnyelvben alkalmazhattak névmásból agglutinálódott első és második személyű szuffixumokat. Ugyancsak bizonyosra vehető, hogy már ebben a korszakban kialakult a birtokos személy-jelölők szuffixált paradigmája. Az igei paradigmában a harmadik személyre zéró, a birtokos paradigmában névmási jelentésű birtokos esetén testes harmadik személyű morféma, lexikális birtokosszó esetén testes morféma vagy zéró utalhatott (vö. MÉSZÖLY 1931, 66 kk.; HAJDÚ 1966. 140—141). Egy ilyen rendszer tipológiailag is elfogadható — azzal a megszorítással, hogy régebbi, mint az SOV típusú uráli alapnyelv. 3.1. A tanulmány I. részében a nyenyec és a magyar nyelv paradigmáit vizsgáltam. Mindkét nyelvnek az az egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy rendszeresen csak a harmadik személyű (határozott) tárgyat jelöli a tranzitív ige, a többi személy tárgyként — az egyetlen magyar -lak, -lek szuffixum kivételével — nem jelölődik. Nyomós nyelvtörténeti érvek szólnak amellett, hogy elsősorban a tranzitív ige alanyára és harmadik személyű tárgyra egyszerre utaló személy-jelölők rokoníthatóak a birtokos személy-jelölőkkel, de szempontunkból mégis figyelemre méltó az a szórványosnál sokkal nagyobb mérvű megfelelés, amely az intranzitív alanyt jelölő szuffixumok és a birtokos szuffixumok között fennáll, mégpedig számos uráli nyelvben. Ezért bizonyítottnak tekinthetjük, hogy eredetileg az uráli nyelvek első és második személyű alanyra utaló igei szuffixumai mind tranzitív, mind intranzitív igéken azonosak voltak, s egyébként megegyeztek a megfelelő személyű birtokos személy-jelölőkkel. A harmadik személyre — mint már említettük — az igei paradigmában zéró utalhatott a birtokos paradigmában viszont testes morféma, illetve esetenként, lexikális birtokos mellett zéró. Az alanyi és a birtokos személy-jelölők rendszere tehát sematikusan így rekonstruálható: 23 Strl : A Sil : A Pxl : A Str2 : B Si2 : B Px2 : B Str3 : 0 Si3 : 0 Px3 : G Ahol A—C a megfelelő személyű személyes és birtokos névmások agglutinálódott származékai. — A föltevésből adódik, hogy a VSX korszakon belül az agglutinálódást megelőző időkben azonosak lehettek hangalakjukra nézve az alanyi és birtokos szerepű névmások. 4. Történeti-összehasonlító nyelvészeti forrásokból semmiféle ok nincs rá, tipológiai meggondolások alapján azonban mégis felvetődik az a lehetőség, hogy a tranzitív igék e rekonstruált állapotban tartalmaztak tárgyukat jelölő szuffixumokat is. KoBHONENétől (1976), aki részben Austerlitzre hivatkozva fejtett ki egy rendkívül érdekes, de az én véleményemtől sok szempontból eltérő elképzelést arról, hogy miért nem tekinthető hitelesnek a belső rekonstrukció ós az összehasonlító módszer segítségével megrajzolt kép egy-egy nyelvcsalád előző állapotairól. Az említett módszerek — s tegyük hozzá: a tipológiai módszerek is — ténylegesen meggyanúsíthatok azzal, hogy túlzott szabályosságot tulajdonítanak a megelőző nyelvállapotoknak; ezt a szabályosságot azonban ón inkább a rekonstrukció idealizált jellege következményének tartom (vö. RADIOS 1979. 20), de az idealizált jellegen belül nem vonom kétségbe hitelességót. 23 Itt és a következőkben néhány helyen röviden megismétlem a tanulmány I. részének néhány apróbb részletét — elsősorban azért, hogy azok számára is koherens legyen az érvelés menete, akik esak e fejezet iránt érdeklődnek.
