Nyelvtudományi Közlemények 82. kötet (1980)

Tanulmányok - Radics Katalin: Tipológia és nyelvtörténet [Language History and Typology] 3

-Tipológia és nyelvtörténet „Az embernek szinte az az érzése támad, hogy bizonyos egymástól függetlenül is könnyen elgondolható nyelvi sajátosságok, olyanok, amelyek között elméletileg nem szükségszerűen kell kapcsolatnak lennie, mégis hajlamosak csoportosulni s olyan erők sodrásába beállni, amelyek lent a mélyben a fejlődós irányát meghatározzák. Ha tehát megsejtjük két nyelv hasonlóságát, továbbá azt, hogy lent a mélyben azonos okok alakítják formáikat, nem szabad túlságosan meglepődnünk azon sem, hogy a fejlődésnek bizonyos tendenciái azonosak lesznek bennük." (EDWARD SAPIR, 1921) I. Affixált személy-jelölő paradigmák tipológiája és története 0. A vizsgálat módszere, célja 0.1. A dolgozatban folytatott vizsgálat elméleti előfeltevéseit és módszereit illetően a strukturális tipológiának abba a fejlődésvonalába illeszkedik, amelynek kibontakozása J. H. GBEENBEBG (1963) nevezetes szórendi cikkének megjelenése után kezdődött meg. A tipológiának ez az iskolája egy évtized alatt meglehetősen nagy mennyiségű empirikus anyagot dolgozott fel (pl. Working Papers 1 — 17; GBEENBEBG 1978), aminek következtében lehetőség nyílt nagyszámú egyetemes és implikációs univerzálé fölállítására. A nyelvi típusok így kidolgozott, árnyaltabb fogalma a nyelvtörténészek kezében alkalmassá vált arra, hogy az előzőeknél sokkal nagyobb mértékben támaszkodjanak rá egyes nyelvtörténeti folyamatok vizsgálatában, s főképp a szintaktikai rekonstrukcióban. Kibontakozni látszik ezen túl egy olyan nyelvtörténeti irányzat is, amely fölteszi, hogy tipológiailag egymáshoz közel álló nyelvekben hasonló nyelvtörténeti folyamatok mehetnek végbe: hasonló irányú változás folyhat le a nyelvek szórendi típusában, esetrendszerük eltűnésében, majd újjáalakulásában, morfológiai típusuk megváltozásában stb. Ennek az iskolának a keretében több elképzelés is született a tipológiai korszakok változási irányairól és a változások okairól, időnként azzal az igénnyel, hogy Sapir ismeretes „drift" fogalmát valamilyen elméleti konstruktummal helyettesítsék. E változásmodellek helyenkénti empirikus megalapozottságuk ellenére sem állnak össze • í* ( I