Nyelvtudományi Közlemények 82. kötet (1980)

Tanulmányok - Radics Katalin: Tipológia és nyelvtörténet [Language History and Typology] 3

26 RADIOS KATALIN kötődik: akkor lehet használni, ha az intranzitív alany, illetve a tárgy közvetlenül megelőzi az igét: a-tit' 0 -k'öqa (DUMÉZIL 55) az-ember ő-jött 'jött az ember' Űgy látszik azonban, hogy ez a világosan ergatív jelölési minta „elkeveredett" egy másik személy-jelölő affixum halmazzal. A harmadik személyű birtokos affixum ugyanis nem n-, ahogy várnánk, hanem ya- és ennek allomorfjai, melyek viszont a maguk részéről az igei paradigma yi-, y- allomorfjaival mutatnak anyagi hasonlóságot. 5.4. Röviden összegzem, ami az affixált személy-jelölő paradigmák eredetéről eddig kiderült. A hipotézis szerint a vizsgált típusú nyelvekben javarészt hangsúlytalan névmásokból származnak a személy-jelölő affixumok. Az adatok azt mutatták, hogy mindenütt olyan kezdő állapotot kell föltenni, ahol az ige mellett a harmadik személyt egy névmás hiánya jelöli — akár azért, mert az igei szerkezetekben elég gyakori lexikális bővítmények mellett nem jelenik meg a személyes névmás, akár azért, mert a harmadik személyű névmás maga is zéró formájú. A pronominális minta affixumai tisztán hangsúlytalan névmásból származtathatók; ahol az eredeti szerkezetben nem föltételezhető névmás, ott zéróként (vagy jelöletlenségként) mutatkozik a személy-jelölés. Az adaptációs minta a pronominális minta továbbfejlődött változata. Jellegzetessége, hogy a tranzitív szerkezetek egy részében adaptált, többértelműségeket kiküszöbölő testes affixum jelenik meg a harmadik személyben. A vizsgált nyelvek ezen felül azt mutatták, hogy a birtokos szerkezetek testes harmadik személyű affixuma megjelenik a lexikális birtokost tartalmazó szerkezetekben is. A prepozíciós (illetve posztpozíciós) minta első és második személyű affixumai hangsúlytalan névmásból, harmadik személyű affixumai viszont — mind az igei, mind a birtokos paradigmában — eset jelölőből származtathatók. 6. 1. és 2. személy kontra 3. személy 6.0. A személyegyeztető affixumokat tehát háromfajta forrásból származtattuk: 1. és 2. személy: hangsúlytalan névmás (igei és birtokos paradigmák), 3. személy: hangsúlytalan névmás (birtokos paradigmák), adaptált affixum (igei paradigmák), eset jelölő (igei és birtokos paradigmák). 6.1. Az eddig példaként fölhozott nyelvekben a különböző eredetű affixumok pozíciójukat tekintve egységesen viselkedtek: mindhárom személy affixumai azonos oldalán helyezkedtek el az igének, illetve a birtokszónak: vagy szuffixálva, vagy préfixai va. Ez az egységes viselkedés azonban már csak a különböző eredet miatt sem szükségszerű. Akadt néhány olyan nyelv, ahol a pre- és szuffixálás éppen úgy oszlott meg, hogy első és második személyű sze-