Nyelvtudományi Közlemények 82. kötet (1980)
Tanulmányok - Radics Katalin: Tipológia és nyelvtörténet [Language History and Typology] 3
BADICS KATALIN Prenominális : Az ezüstösen csillogó Dunán egy uszály haladt el. Posztnominális : A Dunán, amely ezüstösen csillogott, egy uszály haladt el. Az ősi, prenominális stratégia esetében a folyamatos és beálló participium és a főmondatbeli főnév szintaktikai kapcsolatában nincs értelmezési nehézség (a folyamatosnak alanya, a beállónak tárgya a főmondatbeli főnév). Akkor is egyértelmű a szintaktikai kapcsolat, ha intranzitív ige befejezett participiuma szerepel — ennek a főmondatbeli főnév csak alanya lehet. Tranzitív ige esetén azonban elvileg alanya és tárgya is lehet a participiumnak a főmondatbeli főnév. Ráadásul egyes — kétségtelenül régies és ma már nem produktív — szerkezetekben jelöletlen, tehát esetrag nélküli tárgy szerepel a mellékmondatban, így a főnévi csoport jellegű bővítmények alapján nincs mód eldönteni, hogy melyik az alanya és melyik a tárgya a mondatnak. Ilyen esetekben harmadik személyű birtokos személy-jelölő szuffixumot (a magyar leíró nyelvtanok terminológiájában: ,,igenévi-igei végződést") kap a befejezett participium (ige?), ha a főmondatbeli főnév a tárgya, s zéró személyragot, ha az alanya: világ látott ember = ember, aki világot látott színe hagyott kabát — kabát, amely elvesztette a színét madár látta kenyér = kenyér, amelyet madár látott pék sütötte cipó = cipó, amelyet pék sütött Ha igaz az a tétel, hogy a beágyazott mondatok konzervatívabbak, kevésbé vannak kitéve a változásnak — amit sok példa valószínűsít —, akkor egy ősi, alany-tárgy megkülönböztető funkcióban fedeztük fel ebben a szerkezetben a harmadik személy szuffixumait. A példát úgy is lehet értelmezni, hogy ne kelljen a tagmondathatárt átlépni, s ezzel hipotetikusan átterjeszthető a szabály történetileg főmondatokra is: ha közvetlenül az ige előtt álló főnév tárgy (tehát az SOV szórendet követi a mondat), akkor zéró a személyrag, ha pedig valamilyen oknál fogva az alany kerül az ige elé (OSV), akkor az adaptált testes morféma jelezte volna a normálistól eltérő sorrendet. Sematikusan a következőképpen reprezentálható az adaptációs típus: Igei szerkezetek Intranzitív Tranzitivj Vxt Vx2 Vx3 Tranzitív2 Vx2 Vx lPers 2Pers 3Per? A B 0 C D 0 E F 0 C E D F Z Birtokos szerkezetek Pronominális birtokos Px Lexikális birtokos lPers 2Pers 3Pers G H I I-vel jelölt
