Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)
Tanulmányok - Péter Mihály: Telegdi Zsigmond: Bevezetés az általános nyelvészetbe 441
SZEMLE - ISMERTETÉSEK 443 nyelv eredeti elsajátítása, és hogy a gyermek ezt a feladatot alapjában véve néhány év alatt oldja meg olyan korban, amikor az értelme még csak bontakozóban van" (13). A pontosítás indokolt (újabb zooszemiotikai kutatások még a szimbolizáló képesség bizonyos elemeire is utalnak egyes állatfajok viselkedésében), a gyermeki nyelvelsajátítás „könnyedségének" megítélésében azonban fokozott óvatosság ajánlható. Az utóbbi évek számos szocio-, illetve pszicholingvisztikai vizsgálódása arról tanúskodik, hogy az anyanyelv elsajátítása korántsem könnyű, gyors és egységes folyamat, és jóval nagyobb mértékben függ a nyelvi környezettől valamint egyéb társadalmi tényezőktől, mint ahogy azt számosan feltételezik.1 Általános iskolai, sőt gimnáziumi pedagógusok tapasztalata is azt mutatja, hogy az iskolás gyermekek viszonylag hosszú idő alatt, nem egyforma eséllyel és sikerrel jutnak el anyanyelvi teljesítményük ,,jól formáltságának" társadalmilag kívánatos fokára, még pedig nemcsak a szókincs, hanem a mondatszerkesztés vonatkozásában is. A természetes nyelv és a mesterséges nyelvek szembeállításánál Telegdi Zsigmond helyesen mutat rá az előbbi egyetemes és elsődleges voltára, módbeli gazdagságára, szemben az utóbbiak korlátozott (speciális) használati szférájával, a természetes nyelvhez képest másodlagos voltával, valamint modalitásbeli szegénységével (csak kijelentő módjuk van) (15). Ehhez azonban még hozzá kell tennünk a természetes ós a mesterséges nyelvek grammatikája közötti mólyenfekvő különbséget. A mesterséges nyelvek grammatikája definicionális természetű, azaz egy mesterséges nyelvbeli kifejezés csak abban az esetben „grammatikális", ha egy explicit szabályrendszer előírásainak megfelelően hoztuk létre. A természetes nyelvek grammatikája — a látszat ellenére — nem ilyen természetű, hanem az adott nyelvre jellemző szerkezeti sajátosságok leírásának tekinthető (,,a descriptive account of certain properties which characterize sentences of the language"2). Ha a természetes nyelvek grammatikája definicionális természetű volna, akkor elképzelhetetlen volna ugyanazon tartalom nyelvi kifejezésének polimorfizmusa, s magának a nyelvnek történeti mozgása. A probléma azért is időszerű, mert már többen rámutattak arra, hogy a generatív nyelvelmélet voltaképpen definicionális grammatikának tekinti a természetes nyelvek grammatikáit. így, például, N. L. ANDREJEV fejtette ki, hogy ÜHOMSKYnak és követőinek felfogásában a gondolat nyelvi megnyilatkozássá formálódását bizonyos műveletek determinált sorrendje, algoritmusa határozza meg egyértelműen, noha valójában a szöveg szintézisének folyamatai nem szigorúan determinisztikus, hanem — nem utolsósorban az extralingvisztikai tényezők hatása folytán — valószínűségi jellegűek. Ezért a generatív nyelvelméletet „kvázilingvisztikának" minősíti, s alkalmazásának érvényét a programozásra szolgáló kvázinyelvek leírására korlátozza.3 Más oldalról közelíti meg a kérdést HAWKEY, aki a generatív nyelvelmélet grammatikalitás fogalmában rejlő circulus vitiosus-ra mutat rá. Chomsky szerint egy nyelv valamely mondata csak abban az esetben grammatikális, ha az adott nyelv grammatikája által generálható; magának a nyelvnek grammatikája viszont a nyelv grammatikális mondatainak véges korpusza alapján írható le.4 A probléma lényegét Telegdi Zsigmand világosan fejti ki a könyv egy másik helyén: „Ha a beszéd a nyelv puszta alkalmazásában, a nyelv szabályai által eleve meghatározott mondatok realizációjában állna, a nyelv változatlan maradna, szabályai statikusak lennének, mint a mesterséges nyelveké. Valójában ... a beszélők csak alkalmazni akarják nyelvüket, de miközben alkalmazzák, szándéktalanul, anélkül, hogy ennek tudatában lennének, újítanak rajta, fokozatosan átalakítják szabályait: egy természetes nyelv szabályai dinamikusak" (73). És lejjebb, aforisztikus tömörséggel: ,,a nyelv alapja, de egyben terméke is a beszédnek" (uo.). A fejezet végén a szerző röviden, de a lényegre tapintóan veti fel nyelv és tudat viszonyának alapvető kérdését. Idézi MARX és ENGELS ismert megállapítását (,,... a nyelv maga a gyakorlati, más emberek számára is létező, tehát a magam számára is csak ezáltal létező valóságos tudat"), s ennek kapcsán megjegyzi, hogy a nyelvnek eszközhöz 1 L. DENIS LAWTON, Társadalmi osztály, nyelv és oktatás. Gondolat Kiadó, Budapest 1974. A könyv bőséges utalásokat tartalmaz a vonatkozó szakirodalomra. L. még HiiiARY PUTMAN, A „velünkszületett eszmék" hipotézise és a nyelvészet magyarázó modelljei. In: A nyelv keletkezése. Összeállította Pap Mária. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1974, 97—110. 2 RICHARD L. HAWKEY, A critique of certain basic theoretical notions in Chomsky's Syntactic Structures. Fólia Linguistica 4 (1970)/3 —4: 200. 8 H. Jl. AHßpeeB, KBa3HJiHHXBHCTHKa XoMCKoro. (O npHHHHax HeyflaTM nopo>KAaiomHX rpaMiwaTHK.) Bonpocbi «3biK03HaHHíi 1976/5. * RICHARD L. HAWKEY: i. m. 194.
