Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Szathmári István: Bárczi Géza (1894–1975) és a magyar nyelvtudomány 174

186 SZEMLE - ISMERTETÉSEK Csűry Bálint öröksége és a debreceni hagyomány vitték el Bárczi Gézát a nyelvi rétegek vizsgálata felé. ,,A nyelvet térbeli és szociológiai szempontból látásának kiváló példái nyelvjárási, valamint csoport- és rétegnyelvi tanulmányai" — állapítja meg találóan Benkő Loránd a nyolcvanéves Bárczi Gézát köszöntő beszédében (MNy. 70 [1974]: 251). És hadd hangsúlyozzam már itt, az e területek felé való vonzódás — hogy a ,,városi nyelv", a jassznyelv stb. korai „felfedezéséről" ne is beszéljek — korántsem volt általános ekkoriban nyelvtudományunkban. Anélkül, hogy belemennék a nyelvi rétegek rendszerének s a vele kapcsolatos problematikának akár csak a felvázolásába egyébként ez utóbbival maga Bárczi Géza is többször és alapvetően foglalkozott (1. az általános nyelvészeti munkásságát) —, a következő felosztásban térek ki szerzőnknek a nyelvi rétegeket érintő munkásságára: A) a magyar nyelvjárások szinkrón vizsgálata, B) a történeti nyelvjáráskutatás, C) irodalmi nyelvünk kialakulása és mai sajátságai, D) a jassznyelv, E) a stílus vizsgálata. Amint e tárgyalási rendből is látszik, a nyelvi rétegek vizsgálatát illetően nem vagy alig választható szét a történeti jellegű és az akkori mára irányuló kutatás; továbbá: az idevágó dolgozatok megjelenési idejét és sorrendjét, az egyes rétegek kutatásában elért eredmények jelentőségét is figyelembe vettem. A) A magyar nyelvjárások szinkrón vizsgálata. — Ismeretes, hogy Csűry Bálint a nyelvjárásgyűjtés országos megszervezésével és irányításával, ilyen tárgyú elméleti kutatásaival, a mintaszerűen megszerkesztett Szamosháti szótár megjelentetésével, a Magyar Népnyelvkutató Intézet megalapításával, a Magyar Népnyelv című, a dialektológia céljait szolgáló folyóirat megindításával stb. — egyúttal a szinkrón vizsgálatok felé irányítva a figyelmet — Debrecent a magyar nyelvjáráskutatás középpontjává tette a harmincas években. Nos, Bárczi Géza — Csűry sajnálatosan korán bekövetkezett halálát követően, miután a debreceni tanszékre került — mindenekelőtt e nemes hagyománytól indíttatva, nemcsak folytatta minden téren Csűry örökségét, hanem tovább is fejlesztette. Egy kissé leegyszerűsítve a dolgot ugyanis Gombocz Zoltán még a nyelvi (elsősorban hangalaki) változásokat csak időben — helyhez kötés nélkül — vizsgálta; Csűry Bálint viszont saját korának a nyelvjárásait kutatta — a történeti háttér felderítése nélkül. Bárczi Géza ezt a hátteret igyekezett — igaz, hogy csak általánosságban — a lehetőségekhez mérten megrajzolni, illetőleg megrajzoltatni tanítványaival, s ezzel utat nyitott a történeti nyelvjáráskutatás felé is (1. részletesebben: DEME LÁSZLÓ, Nyelvatlaszunk funkciója és további problémái. Bp. 1956. 283 — 289, vö. továbbá Uő., A magyar nyelvjárások néhány kérdése. Bp. 1953. 22 — 30). Bárczi professzor tovább irányította az Intézet keretében a nyelv járásgyűjtést, színvonalasan szerkesztette — egy ideig Szabó T. Attilával közösen — a Magyar Népnyelvet, és előadásokat, előkészítő gyakorlatokat tartott az egyetemen, hogy a hallgatóságot módszeresen felkészítse a nyelvjárásgyűjtésre és -feldolgozásra, és az ő sokoldalú hatására sorra-rendre jelentek meg a történetileg is általánosságban megvilágított, — egyébként — leíró jellegű nyelv járásvizsgálatok (1. DEME, NyatlFunk. 287). A nyelvjáráskutatástól — beleértve a terepen történő gyűjtést is — nem szakadt el soha, Pestre kerülése után sem. Méltán tekintették — tekintettük — a magyar nyelvjáráskutatás irányítójának. Kezdeményező szerepe volt a magyar nyelvatlasz-kutatások megindításában is. Már 1942-ben megjelentette A Magyar Nyelvatlasz előkészítése című dolgozatát (A Magyarságtudományi