Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Szíj Enikő: cirill 416

SZEMLE - ISMEETETÉSEK 417 bîrtîk 'morzsa' — Alatirjev szerint összetett szó : bír-, par- 'egy' köztörök + -tfk, amelynek a magyarázatával a szerző adós marad ; kajvan 'szarvasmarha' < tat. < köztörök < perzsa < arab ; kéri 'makacs, kitartó' < tat. < köztörök ; ktujma 'kerítés' < tat. (miként már WiEDEMANN-nál és MuNKÁcsinál is) ; mázak 'tréfa, szórakozás' < tat. <: köztörök < perzsa ; sabej '(kis)gyerek ; zöldfülű' < tat. < köztörök < arab ; wstani 'hozzátenni, kiegészíteni' < tat. ; wjat 'lelkiismeret ; szégyen' < tat. ; êajgmn 'teáskanna' < tat. A felsoroltak után a 'Vénusz (égitest)' jelentésű íulpon szó tarthatna számot a legnagyobb érdeklődésre. A êulpon-n&k ugyanis T. K. BOBISZOV nagybecsű udmurt szótárában (1932) egészen más jelentése van : a kámántúli udmurtok nevezik így magát a Kámát. Munkácsinál (VotjSz. 329. 1.) 'hajnalcsillag' jelentéssel, és jelabugai, ufai nyelvjárási utalással, tatár jövevényszóként szerepel. A szó ezentúl tehát nemcsak az említett nyelvjárásokból, hanem a tatár környezetben fekvő Ursigurtból is adatolható. Kár, hogy a szerző egyáltalán nem foglalkozott a szó Boriszov-féle jelentésével, sem pedig jelzett cseremisz kapcsolatának (cser. Solpan ua. < tat., RÄSÄNEN, VEWT) részletezésével, értékelésével. A cikk végére érve igaznak bizonyul a szerzőnek a bevezetőben tett megjegyzése, miszerint inkább az adatközlés, mint az adatfeldolgozás volt a célja. Sz. K. BUSMAKIN cikke (ApTHKyjiímHfl H ynoTpeßjieHHe HeKOTopwx comaCHbix B ce-BepOBOCToqHbix rOBopax yHMypTCKoro ji3biKa. 9—17) az l, g, g, 6, j hang képzésének és használatának kérdéseit, az abszolút szóvég zöngésülését, zöngétlenedósét taglalja az udmurt nyelv ún. középkeleti nyelvjárását illetően. Az eszközfonetika nyújtotta lehetőségek révén pontos leírását adja ezeknek a hangoknak és jelenségeknek, a nyelvjárás általános jellemzéséhez szolgáltatva ezáltal adalékokat. Utal az adott nyelvjárás ós az irodalmi nyelv e téren mutatkozó hasonlóságaira és különbözőségeire. Példái nem mindig meggyőzőek. Az a-ra, o-ra végződő tövek -{j)o melléknévképzős alakjai (13) között a nilo-pijo 'gyermeke van, szó szerint : gyermekes' vagy az apajo 'lánytestvére van, szó szerint : 'lánytestvéres' példa esetében az előbbinél a tövek nem -a-, -o- végűek, az utóbbinál pedig gyanakodni lehet, hogy itt tőnek nem az apa, hanem a vele azonos jelentésű és szélesebb körben használt apaj szó tekintendő (a rokonságnevekben ugyanis a j-elem mint vocativusi-deminutív képző meglehetősen gyakori). Máshol a megfogalmazásból nem derül ki, hogy az egyébként örvendetesen nagyszámú utalás közepette mi a szerző saját véleménye (pl. a szóvégi zöngésülés-zöngétlenedés kérdésében a 14—15. lapokon). Mindezektől eltekintve Sz. K. Busmakin cikke mind módszertani, mind pedig elméleti téren jelentős előrelépés az udmurt hangtan kutatásában. A nyelvjárási eszközfonetikai kutatásokra nagy szükség van, mivel — miként majd alább, R. S. Naszibullin cikkéből látni fogjuk — az árnyalatnyi hangtani különbségeknek is jelentősége lehet egy-egy jelenség korhoz és helyhez kötésében. V. M. VAHRUSEV, a kötet felelős szerkesztője a -Sa végű szavakat, ezt a nem nagyszámú, főnevekből álló csoportot vette vizsgálat alá (CjiOBa c nocTn03HTHBHbiM SJieMeHTOM -na B ynMypTCKOM ißbiKe. 18—25). Nem jelentésük, hanem származásuk és szerkezetük szempontjából vizsgálta őket. Az idetartozó szavak némelyikével foglalkoztak már a szakirodalomban, de tüzetes vizsgálatukra még eddig nem került sor. A ê + a hangkapcsolat nem idegen az udmurttól. -6 igeképzőről (denominális verbumképzőről) több kutató is említést tesz. Felmerülhet a kérdés, hogy van-e -ta igeképző is? A -íavégűek egy része a török nyelvekből, illetve az oroszból került be az udmurtba. Mind a török, mind az orosz eredetűeket egységes egésznek kell tekinteni, -Sa képzőről tehát nem lehet beszélni. Az orosz jövevényszavak azonban csoportokba sorolhatók aszerint, hogy a bennük fellelhető -Sa végződés az oroszban is -ua volt-e. Az első csoportba a dana, sadaya-típusúak tartoznak, amelyek minden változás, változtatás nélkül használatosak az udmurtban. A második csoportba viszont olyan orosz jövevényszavak tartoznak, amelyekben az orosz -qa (-aifa, -Huya), ül. -ife, -y (-uqe, -uq, -eq) szóvég — udmurt c fonéma hiányában (és az utóbbi esetben a -ifa analógiájára) -na lett. Ennek a hanghelyettesítéssel létrejött -Sa szóvégnek a mintájára egyedül a középkeleti nyelvjárás kezdte a S + a hangkapcsolatot képzőnek, deverbális (ritkábban deonominális) nomenképzőnek tekinteni. Pl. kualjani 'megdermedni, fázni' — kualjata 'rémhírterjesztő' ; jir 'fej' — jiraSa 'fejealja, párna' stb. Ez a nyelvjárási -Sa képző az irodalmi nyelv képzői közé nem került be, bár, a vele képzett (nyelvjárási) szavakat az írók közül egyesek (pl. V. G. SIROBOKOV) sikerrel alkalmazták a munkáikban. V. K. KELMAKOV az Izs balparti mellékfolyójának, a Kirikmasznak mentén beszélt, a déli udmurt nyelvjárásterületre jellemző nyelvváltozatot vizsgálta a kötet legterjedelmesebb cikkében (KpaTKan xapaKTepucTHKa KbipbiKMaccKHX roßopoB K)>KHO-yÄMypTCKOro Hape^HH I. 26—61). Az előszóban a szerző utal arra, hogy jóllehet már FOKOS-FTJCHS DÁVID gyűjtött idevalósi szövegeket (1. MUNKÁCSI BERNÁT kiadásában), ezt a nyelvjárást eddig senki sem vizsgálta. Az izsevszki egyetem udmurt szakos diákjaival a nyári terep-