Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Csepregi Márta: Keleti osztják igeneves szerkezetek [Ostostjakische Partizipial-konstruktionen] 31

KELETI OSZTJÁK IGENEVES SZERKEZETEK 37 1.21. Aktív utótagú összetételek 1.21.1. Mesterségnevek, utótagjuk: ku /Pl. jay\ 'férfi', ni 'nő'. 1.21.11. Az igenévnek nincs bővítménye: V läydltd ku 'őrző férfi, őr' (KT 1048a), Wj. päyaltd ku 'kovácsoló férfi, kovács' (KT 676b), V kànçintê ku 'író férfi, irnok' (KT 314a), de: Vj. kanéin ku (melléknév), V ropiltê ku dolgozó férfi, munkás' (KT 808b), onnêltêtê ku 'tanító férfi' (Bukv. 146), joltê ku 'varázsoló férfi, sámán' (KT 199b; Oc. 123/35), läliysdtd jay 'hadakozó nép, hadsereg, katonák' (KT 1119b), onnêltêyêltê nerji-kijalit 'tanuló gyerekek' (Bukv. 152). 1.21.12. Az igenévnek tárgyi bővítménye van: V tintä pänte ruf 'adó lerakó orosz, paraszt' (KT 1004a), tárj tinitd ku 'víz (pálinka) áruló férfi, kocsmáros' (KT 160b, 1003b), wajêy welta ku 'vad ölő férfi, vadász' (KT 205a; Bukv. 128), kul welta ku 'hal ölő férfi, halász' (Szj. 35), rak werta imi 'liszt csináló anyó, parasztasszony' (Szj. 48). 1.21.13. Az igenévnek határozói bővítménye van: iljo kötkiltd ku 'ideoda küldő férfi, postás' (KT 115a) /passzív/. A magyarban a mesterségnevek önálló főnevek (katona, paraszt), képzett szavak (írnok, vadász, munkás), a munkavégzést jelölő ige tőszava (kovács, őr), vagy pedig főnevesült melléknévi igenevek (dolgozó, tanuló, tanító). Ez utóbbiak nyilvánvalóan jelzős szerkezetből alakultak: tanító ember —>• tanító. Míg azonban a magyar folyamatos melléknévi igenevek főnevesülhetnek, a vahi, vaszjugani osztjákok nem, ezért van szükség utótagra, mely főnevesíti a szerkezetet és némi információt is hordoz, ez esetben [-f- élő] [-f- hímnemű] [+ felnőtt] (vö. tanuló) jeggyel ellátható. Segít az emberrel kapcsolatos szószerkezetek és szóösszetételek elhatárolásában is. A szószerkezetnek számított emberi tulajdonságra vonatkozó példák szintaktikailag nem különböznek a mesterségnevektől. Viszont míg a tulajdonságjelölő szószerkezetek kâsi 'ember' [i hímnemű] utótagúak, a mesterségnevek ku 'férfi' [-f- hímnemű], ül. ni 'nő' [— hímnemű] utótagúak. Tehát míg az (ideiglenes) tulajdonság érvényes lehet férfire, nőre egyaránt, csak a [-)- ember] jegy a fontos, addig az (állandó) foglalkozást vagy csak férfi, vagy csak nő űzheti. Az elő- és utótag összetartozik, kapcsolódásuk nem esetleges, hanem törvényszerű. A fogalomkör szűkült, ez a jelentésváltozással van kapcsolatban, mely ismét a szóösszetétel-jelleget indokolja. Ez a szemantikai megkülönböztetés egyébként összhangban van az osztják társadalomban uralkodó szigorú munkamegosztás elvével is. Egy példám van, mely nem illik bele ebbe az elképzelésbe: lalêmtê ku 'lopó férfi, tolvaj' (KT 109a). Ez esetben szövegkörnyezetre lenne szükség, melyből kitűnhetne, hogy kiről van szó. 1.21.2. Állatnevek 1.21.21. wajêy 'állat' utótagúak: 1.21.21.1. Az igenévnek tárgyi bővítménye van: V pam öydtd wajêy 'fű vágó állat, féreg' (KT 18b), hasi wdr emtd wajêy 'embervér szopó állat, pióca' (KT 50b), weli Uta wajêy 'szarvas evő állat, farkas' (Bukv. 136), VVj. kulsam nayêstê wajêy 'halpikkely tisztító állat, kicsi madárfajta' (KT 381a, 608a). 1.21.21.2. Az igenévnek határozói bővítménye van: V wor ontnê wêltê wajyêt 'erdőben élő állatok' (Bukv. 117), de van wor ont wajyêt is ! (Bukv. 124), jokên têjatê wajyêt 'otthon tartott állatok' (Bukv. 124) — általános alanyú passzív szerkezet.