Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Szathmári István: Bárczi Géza (1894–1975) és a magyar nyelvtudomány 174

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 197 emberi törődést, melegséget, de akiktől a tudós és minden tettével tanító családfő „követelt" is: olvasni, tanulni minél többet, majd végigtanítani minden kollégiumot, aztán: dolgozni, írni, publikálni . . . 5.3. Ezek után mit mondhatunk Bárczi Gézáról, az emberről ? Röviden talán csak ennyit: tudományos tevékenységében a tudósi alázat, az emberekkel való érintkezésében a közvetlenség jellemezte, megtalálta a megfelelő hangnemet mindenkivel: hazai és külföldi tudósokkal, tanárokkal, tanítókkal, egyszerű falusi emberekkel egyaránt. A fáradtságot nem ismerte, szinte életének utolsó pillanatáig részt vett mindenben, ami jó ügyet szolgált. Szigorú kritikus volt, de saját magával szemben is. Nemcsak bevallottan módosította nézeteit, ha úgy látta jónak, hanem a nyolcadik évtized végén pályájára visszatekintve így vallott: „Ismerem a munkásságom értékét, de ismerem határait, korlátait, fogyatékosságait is" (MNy. 70: 253). Szerette a társaságot, a fiatalságot: kedves barátjának, pályatársának, Pais Dezsőnek a halála után újjáélesztette a Kruzsoknak, a nyelvészek baráti körének az összejöveteleit; előadott a tudományos diákkörben; csaknem nyolcvanéves koráig részt vett a diákság nyelvjárásgyűjtő tanulmányútjain; sokszor megjelent a fiatal nyelvésznemzedék baráti találkozóin, a ,,Bokor"-ban . . . 6. Bárczi Géza a nyolcvanadik születésnapja alkalmából rendezett nyelvtudományi társasági ülésen köszönetet mondó beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: ,, . . . legyen szabad itt életem alkonyán örökségül hagynom az ifjabb nemzedékeknek azt a feladatot, hogy hűen sáfárkodjanak anyanyelvünkkel és tudományával, tanulmányozzák gondosan a nyelv múltját és jelenét egyaránt" (MNy. 70: 253). Egy évvel később, 1975 elején pedig a mai magyar nyelvről folytatott beszélgetés, interjú alkalmával így nyilatkozott: ,, . . . egész nemzeti műveltségünk anyanyelvünkön alapszik . . . Anyanyelvünk bennünk él, eggyéforrva személyiségünkkel. . . anyanyelvünk tehát megérdemli, hogy tiszteljük és szeressük, hogy különös gonddal ápoljuk, és igyekezzünk olyan tisztán átadni utódainknak, ahogyan elődeinktől kaptuk." Ez hát a feladatunk . . . Bárczi Géza tudományos munkáinak jegyzéke Az anyag csoportosításának alapszempontja a művek megjelenésének időbeli egymásutánja. Az egyes éveken belül már nincs szoros időrend: első helyen állnak az önálló munkák, majd a különböző kiadványokban, folyóiratokban megjelent tanulmányok, cikkek ós ismertetések. A különlenyomatot az illető tanulmány megjelenési helye után tett Kny. jelzi. A bibliográfiában szerepelnek a Bácsmegyei Géza álnévvel, illetőleg BG, B, bg betűvel jelzett cikkek is. Rövidítések: AECO = Arehivum Europae Centro-Orientalis; ALH = Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae; AOH = Acta Őrientalia Academiae Seien -tiarum Hungaricae; EPhK = Egyetemes Philologiai Közlöny; FelsSz. = Felsőoktatási Szemle; MKsz. — Magyar Könyvszemle; MNny. = Magyar Népnyelv; MNy. = Magyar Nyelv; MNyj. = Magyar Nyelvjárások; MNyTK == A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai; MSFOu. = Mémoires * Az 1963-ig megjelent munkák jegyzékét Abaffy Erzsébet állította össze, 1. NytudÉrt. 40. sz. 375 — 81. Az 1963 utáni cikkek stb. számbavételében Szhmidt Gyuláné segített. Köszönet érte.