Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Szathmári István: Bárczi Géza (1894–1975) és a magyar nyelvtudomány 174

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 193 magyar nyelvészeti tanszékeinek 1945-től 1970-ig folytatott munkásságáról (Magyar nyelv, magyar nyelvtudomány: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1945—1970. Szerk. SINKOVICS ISTVÁN. Bp. é. n. [1972] 466— 473), a nyelvtudomány általános történetéről (A nyelvtudomány történetének vázlata: Bevezetés a nyelvtudományba. Bp. 1953. 117 — 140) és a hazai nyelvtudományról (A magyar nyelvtörténeti kutatások történetének vázlata: A magyar nyelv története. Szerk. BENKŐ LOEÁND. Bp. 1967. 581 — 592). 3.8. Más tudományokat érintő munkássága. — Bárczi Géza mint rendkívül sokoldalú ember és tudós a nyelvészethez közelálló, illetőleg a tanári tevékenységgel kapcsolatos tudományoknak nem egy kérdéséhez hozzászólt. Alapvető például két textológiai jellegű tanulmánya: Régi magyar szövegek új kiadásai (MNy. 51 [1955]: 377 — 386), Hozzászólás a történeti forráskiadások kérdéséhez (MNy. 57 [1961]: 413 — 418; 1. még a Zrínyi Miklós leveleinek kiadásáról írt recenzióját: MNy. 51 [1955]: 263 — 265). — Már említett stilisztikai jellegű dolgozatain kívül az irodalomtörténet körébe tartozik két tanulmánya: Vajon Himfy verseinek három felét akarta Kazinczy tűzbe vettetni? (MNy. 66 [1970]: 207 — 208); Emlékek egy könyv olvasása közben (Lőrinczi László: Utazás a Fekete Kolostorhoz) (Irodalomtörténet 1976/1: 88 — 100). — Bárczi professzor nem mindennapi pedagógiai és didaktikai érzékéről tanúskodnak gimnáziumi és általános iskolai, később egyetemi tankönyvei. De kezdettől fogva élete végéig volt elméletileg általánosítható mondanivalója is az idegen nyelvek és a magyar nyelv különböző szintű oktatásáról: Dr. Petrich Béla, A modern nyelvek tanítása (Magyar Pedagógia 47 [1938]: 45 — 48, recenzió); A nyelvtörténet felhasználása az élő nyelvek tanításában (A katolikus Tanügyi Főigazgatóság 1940 — 41. Évkönyve [1942], 1 — 19); Egyetemi nyelvészeti oktatásunk helyzete és feladatai (NylOK 4 [1958 — 63]: 53), hozzászólás; Hozzászólás Némedi Lajos, ,,Anyanyelvünk ápolása az egyetemen és főiskolákon" című cikkéhez (FelsSz. 3 [1954]: 504 — 509); Magyar nyelvtörténet az egyetemen (MNy. 68 [1972]: 129—138); stb. 3.9. Teljes összefoglalások. —A ,,teljes összefoglalás" ebben az esetben nemcsak azt jelenti, hogy a magyar nyelv történetének és mai állapotának a bemutatásáról van szó, hanem azt is, hogy ezekben az összefoglalásokban — megfelelő arányban és módon — „lecsapódott" mindaz, amit Bárczi Géza a fentebb felsorolt disczciplínákban alkotott: a nyelvtörténetiektől a szinkrón jellegűeken, a nyelvi rétegek vizsgálatán, az alkalmazott nyelvészeti ágakon, az általános nyelvészeti és tudománytörténeti kutatásokon stb. át egészen az anyanyelvi oktatásról mondottakig. Ilyen értelemben szinte a „szintézisek szintézisé"-nek tekinthető A magyar nyelv életrajza, amely először 1963-ban látott napvilágot, és amelynek az értékét — mind a művelt nagyközönség, mind a szakemberek körében — mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy azóta két újabb kiadása (1966-ban ós 1975-ben) is elfogyott. Arra a kérdésre, hogy mi teszi ezt a nyelvünk egészének teljes történetét felölelő munkát mintaszerűvé, érdekes és izgalmas olvasmánnyá, a szakembereknek is sok új összefüggést és mozzanatot feltáró könyvvé, — a következőket felelhetjük. Először is az, hogy a szerző a magyar nyelvészet minden ágában jártas tudós biztonságával tudja kiválasztani a legfontosabb láncszemeket abból a folyamatból, amelynek mai nyelvünket köszönhetjük. És ez a folyamat ott pereg le a szemünk előtt, mégpedig úgy, 13 Nyelvtudományi Közlemények 80/1.