Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Hajdú Péter: Rekonstrukció az urálisztikában [Rekonstruktion in der Uralistik] 15

REKONSTRUKCIÓ AZ URALISZTIKÁBAN 17 der Zeit nach Budenz je gelesen:" JSFOu. 74: 59—60 és MagyTud. 1975: 734

2) Nem vonhatom kétségbe, hogy bírálóm mit olvasott és mit nem olvasott, azt azonban nem hallgathatom el, hogy én meglehetősen sok ilyen véleményt raktároztam el emlékezetemben az utóbbi évtizedek szakirodalmából. A glóbusz három egymástól távoli pontjáról hadd idézzek egy-egy nyilatkozatot. Az amerikai RAIMO ANTTILA szerint: „Comparative linguistics has two tasks: establishing the fact and degree of relationship for two or more languages . . . and reconstructing earlier (prehistoric) stages, called protolanguages" (An Introduction to Historical and Comparative Linguistics. New York 1972. 20). Az NSZK-ban működő O. SZEMEBÉNYI hasonlóképpen fogalmazza meg az összehasonlító nyelvészet célját: „Das Ziel einer solchen Untersuchung ist ein zweifaches. Zunächst soll durch das vergleichende Studium die anzunehmende Grundsprache wiederhergestellt, rekonstruiert werden. Sobald aber die Grundsprache, soweit wie möglich, rekonstruiert ist, wird der Forscher zu zeigen haben, wie sich aus ihr die verschiedenen Einzelsprachen in Jahrhunderte, sogar Jahrtausende langer Entwicklung entfalteten" (Einführung in die vergleichende Sprachwissenschaft. Darmstadt 1970. 9). A mi területünkről pedig a leghitelesebb forrásban, LAKÓ GYÖRGY 1964-ben kiadott egyetemi jegyzetében olvassuk a nyelvhasonlítás céljáról az alábbiakat: „Az egybevetés célja az azonos előzményre visszavezethető nyelvi elemek számára közös alapalak rekonstruálása" (A magyar nyelv finnugor alapjai. Bevezetés. Hangtan. ELTE BTK Finnugor Jegyzetek IX. Budapest 1964. 16), ül.: „Egyre tovább haladva visszafelé a múltban, többé-kevésbé rekonstruálni tudjuk végül azt a nyelvformát is, amely valamennyi finnugor nyelvnek közös előzménye volt, ti. a finnugor alapnyelvet" (i. m. 17). Ezek után bízvást kiköthetünk amellett, hogy a rekonstrukcióval való foglalkozás nem időszerűségét vesztett probléma. E véleményünkben megerősít az a tény, hogy az uráli nyelvtudomány történetében alig esett szó az alapnyelvvel és a rekonstruálással kapcsolatos módszertani kérdésekről: úgy látszik, hogy elődeink a konkrét kutatási feladatokat előbbrevalónak tartották, metodológiai kérdésekben pedig már kidolgozott, készen kapott állásfoglalásokat vettek át s kisebb-nagyobb módosításokkal alkalmazták őket a maguk munkaterületén. Voltaképpen nagyon gyorsan fel lehetne sorolni azokat az urálistákat, akik a múltban elméleti igénnyel közelítették meg e kérdéseket: mindenekelőtt Gombocz Zoltán,3 Paavo Ravila,

4

Juho Ankeria,

5

Valter Tauli,

6

Erkki 2 Lakó cikkének magyar változatában az általunk idézett helyet még egy mondat követi, amellyel lelkesen egyetértek, de amely a német változatból — nem tudom, miért — kimaradt: „Mindenesetre a legutóbbi száz óv finnugrisztikája igényt tart arra, hogy ne azonosítsák az 1860-as évek finnugrisztikájával" (Magyar Tudomány 1975: 734). Igaz, ez a mondat szerepel a Lakó tanulmánynak a IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszuson elhangzott német nyelvű változatában (Congressus Quartus Internationalis Fenno-Ugristarum. Bp. 1975. 21). A továbbiakban erre a (3.) változatra nem leszek tekintettel. 3 GOMBOCZ

Z., Nyelvtörténeti módszertan 1922. 15. 4 P. RAVILA, Die Ursprache als Grundbegriff der Sprachgeschichte: JSFOu. 60/6. [1958]: 1 — 16; UŐ, Johdatus kielihistoriaan. Helsinki 1961. 45-49. 5 J. ANKERIA, Über methodische Fragen der uralischen Sprachforschung. Uppsala 1955. SSUP 1955-1957: 18 1. 6 V. TATJLI, The Structural Tendencies of Languages I. Helsinki 1959. AASF Ser B 115. 19-179; Uo, On Foreign Contacts of the Uralic Languages. UAJb 27 [1955]: 7-31. 2 Nyelvtudományi Közlemények 80/1.