Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Kovács László: Régészeti jegyzet szablya szavunk eredetéhez [Archäologische Bemerkung zur Herkunft des Wortes szablya ’Säbel’] 161

RÉGÉSZETI JEGYZET SZABLYA SZAVUNK EREDETÉHEZ 163 értelműen bizonyítják,13

ám a szablya folyamatos ismeretét a magyaroknál sem kell kétségbevonnunk. Géza nagyfejedelem (971/72—997) politikája ugyan a nyugati típusú, nehézfegyverzetük karddal felszerelt lovasság térhódítását indította el, s ez a fegyvernem hamarosan döntő jelentőségűvé is vált, a történeti forrásokból — a régészetiek fent említett hallgatása mellett — állandóan nyomon követhetjük a könnyűlovasság alkalmazását is.14 Ha tehát elsősorban talán nem is a magyarok,15

de a könnyűlovasságukat alkotó székelyek, besenyők és kunok folyamatosan használták a szablyát egészen a 14—15. századig, amikor is az oszmán-törökség hatására ez a fegyver ismét rohamosan terjedni kezdett, s csakhamar a fegyverzet jellegzetes elemévé vált.16 E fejlődési vázlatból az derül ki, hogy a valószínű 7 — 8. századi harcmodor és fegyverzet változás óta a szablya a magyar anyagi kultúra állandó részévé lett. Nehéz tehát olyan időpontot találni már a Kárpát-medencében, amikor az újabb fegyvercsere egy jövevényszó — esetünkben a „szablya" — átvételét indokolná.17

Mivel szavunk bizonyosan keleti eredetű,

18

a szláv vagy a magyar származtatását kell megvizsgálni. Kétségtelen, hogy a különféle szláv népek gyorsan megismerkedhettek a szablyával, de az náluk nem terjedt el olyan mértékben, mint a magyarságnál. Bulgáriába 670 táján a bolgártörökök vitték magukkal, de onnan, az ezt követő időből csak nagyon kevés leletben maradt ránk.19

A már említett késői avarok országának kárpátmedencei peremterületein az avar és a szláv lakosság bizonyos keveredésével kell számolnunk, de a szablyával eltemetettek még ott is vagy előkelő avarok, vagy a társadalom vezető rétegének, a meghódított népek éléről szervezett, avar módra élő és felfegyverzett tagjai voltak.20

Olyannyira nem vált a szablya 13 Pl. C. A. riJieTHeBa,

flpeBHOCTH MëpHbix KJioöyKOB. ApxeoJiorwi CCCP Bbin. E 1—19. MocKBa 1973; Uő.: IlojioBeijKHe KaMeHHbie H3BaíiHHfl. ApxeojiorHH CCCP Bbin. E 4—2. MocKBa 1974. 14 BOROSY ANDRÁS,

A 11 — 14. századi magyar lovasságról. Hadtört. Közi. 1 (1962): 119 — 174; A történeti forrásokat a korabeli ábrázolások is kiegészítik, vö.: KALMÁB JÁNOS, Régi magyar fegyverek. Bp. 1971. 69 — 70. 15 KALMÁR 1971: 69. 16 KALMÁR

1971: 70-87. 17 DIENES ISTVÁN

az ősi „fékemlő (emlő)" szavunk többértelműségével és új tárgytípus megjelenésével (feszítőzabla) hiteltérdemlően indokolhatta meg a szláv eredetű "zabla" szó átvételének szükségességét. A tárgyi anyag folyamatosságára hivatkozva jelenthette ki, hogy a kölcsönzés csak a kora Árpád-kor után kezdődhetett meg, és a két szó még a 18. században is egymás mellett élt, azonos jelentéssel. DIENES ISTVÁN, A honfoglaló magyarok lószerszámának néhány tanulsága. Arch. Ért. 93 (1966): 227 — 228. Teljesen elfogadható gondolatmenetét felhasználva elképzelhető lehetne, hogy a 10 — 11. század fordulójától meginduló fegyverzetváltás kívánta volna meg a „szláv eredetű" szablya szó átvételét. Ezt a nálunk szolgáló varég—orosz testőrség is közvetíthette (vö. GYÖRFFY GYÖRGY, Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Bp. 1959. 86 — 92.), de a 11. században megerősödő magyar —orosz kapcsolatok következménye is lehetett volna. Mégis e folyamat valószínűsége kicsi (vö. 22 — 24. jegyz.), és sokkal inkább a fellépő fegyvernek, a kétélű kardnak kellett volna új nevet választani. Természetesen erre sem került sor, hiszen „kard" szavunkat már a honfoglalás előtt megismertük (vö. 27. jegyz.). Visszatérve a szablyára, úgy hiszem, hogy az állandó és folyamatos használata miatt, a későbbiekben már aligha támadhatott igény a fegyver új elnevezésére. 18KNIEZSA ISTVÁN,

A magyar nyelv szláv jövevényszavai. Bp. 1974. II. 743. 19 H. 91. MepnepT, H3 HCTopHH opy>KHH ímeMeH BOCTOHHOH EBponbi B paHHeM cpe^He-BeKOBbe. COB. Apx. 23 (1955) : 166. 20 ZLATA ÖILINSKÁ,

Frühmittelalterliches Gräberfeld in 2elovce. Arch. Slovaca-Catalogi 5 (1973): 29; L'TJDMILA KRASKOVSKÁ: Slawisch-awarisches Gräberfeld bei Záhorská Bystrica. Fontes AU Slov. Nar. Muz. v Bratislave. Bratislava 1972. 103; stb. 11*