Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)
Tanulmányok - Kovács László: Régészeti jegyzet szablya szavunk eredetéhez [Archäologische Bemerkung zur Herkunft des Wortes szablya ’Säbel’] 161
Régészeti jegyzet szablya szavunk eredetéhez* Az 1475 utáni időből félreérthetetlenül adatolt „szablya, egyélű görbe kard" jelentésű szavunk szócikke a MNyTESz-ben a következő: „Vándorszó; vö.: ném. Säbel, R. sabel, schebel; ol. O, sciabola; fr. sabre, R. sable; szb.-hv. sàblja, R. sabije . . .; szik. sabla; or. cádAR: 'szablya'. Megfelelő szó van számos más európai nyelvben is. Ügy látszik, ez a fegyverfajta a 12 — 13. sz.-ban terjedt el a mongolok révén, majd az oszmán-törököknél is erősen használatos lett. A szó etimonja nem tisztázott. Ha a magyarban jövevényszó, akkor átadóként leginkább a szerb-horvát jöhet gyanúba; itt már 1417-ben előfordul. Terjesztésében a magyar nyelvnek igen jelentős szerepe volt, de hogy a szó a magyarban keletkezett volna, arra biztos etimológiai támpont nincs. A szab ige származékaként való magyarázata többrendbeli nehézségbe ütközik: nincs régi * szabói származék, amelynek igenévé lehetne; a szab kimondottan 'vág' jelentése csak viszonylag késői időből adatolható; stb "x Ügy tűnik, hogy a fenti módon összefoglalt művelődéstörténeti háttér lényegesen befolyásolta a szó etimológiáját, ezért az alábbiakban felvázolom a szablya eredetének és elterjedésének bennünket érdeklő mozzanatait. A közeiharci támadó fegyverek közé tartozó kétélű kard a gyalogság és a vértezett nehézlovasság vágófegyvere volt, a sztyeppe lovas népei különféle formai változtatásokkal még az i.sz. 8. században is használták. A könnyűfegyverzetű lovas harc elterjedésével — ami a kengyel feltalálásának a következménye is volt — fokozatosan kialakult az egyélű kard és (?, majd?) a szablya. Erre a 7. században került sor, mégpedig valamikor a 670-es évek előtt, s vitatott vagy pontosan meg sem határozható területen, amelyet tág határokkal az Altaj-vidéktől a Fekete-tenger mellékéig húzódó sztyeppéi sávban jelölhetünk meg.2 Szinte azonnal megjelent a Kárpát-medencében is, ahová * Ezen a témán LÁSZLÓ GYULA val párhuzamosan dolgoztam anélkül, hogy 1974 aug. 24-i előadásáról, ill. a Népszava 1974 okt. 5-i számában közölt cikkéről tudtam volna. "Szófejtés és régészet" című (Nytud. Ért. 89[1976]: 189 — 193; és László Gyula: Régészeti tanulmányok. Bp. 1977. 22 — 32) tanulmánya munkám elkészülte után jelent meg. László Gyula szíves engedélyével és hozzájárulásával közölt megjegyzéseim így tehát mindössze az ő tanulmánya pótlékául szolgáló adattárnak tekinthetők. 1 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Főszerk.: BENKŐ LORÁND III. Bp. 1976. 643. 2 Vö : U. KŐHALMI KATALIN, A steppék nomádja lóháton, fegyverben. Bp. 1972. 109 — 112; KOVÁCS LÁSZLÓ, A magyar honfoglalás kori fegyvertörténeti kutatások állásáról. Hadtört. Közi. 22 (1975): 519-521. 11 Nyelvtudományi Közlemények 80/1.
