Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Kisebb közlemények - Gregor Ferenc: Az angyalbőr és a portya eredetének kérdése jelentéstörténeti és szlavisztikai adatok tükrében [Die Frage der Herkunft der Wörter angyalbőr und portya im Spiegel bedeutungshistorischer und slawistischer Angaben] 286

AZ ANGYALBŐR ÉS A PORTYA EREDETÉNEK KÉRDÉSE . .. 293 ha közelitt a Pogány portázzunk" (RMDE 2: 524), 1704: „Itt mi nagy periculumba leszünk, mert igen kiportáznak a soproniak" (RákF: Lev. 1: 104), 1704: „mink lovasok a Nyúláson levő helyeégen lennénk: onnét is könnyű felportázni" (i. m. 313), 1704 (Bercsényi Miklós írja): ,,ne merészelje Austriát megüresíteni, s azért volna jó Trencséntül is béportázni" (RákF: Lev. 4: 217), 1708: „már is Morvában beportázván a mieink" (Eszterházy, TK 141), portyázó 'portyázó csapat, fegyveres' — 1704: „magunk módja szerént bocsássuk kedvére az portázót, hadd portázzék inkább, mind széllyedjen" (Thaly, RT 2: 89), 1704: „Majd elhagyok az portázókban" (i. m. 65), 1708: „ha Leopoldtúl Űjhelynek menne, akár éjjel, akár nappal, kire portázói vigyázhatnak" (RákF: Lev. 5: 645), portyázás 'Streife, Streifzug' — 1703: „csak bátran menvén minden portázás nélkül" (Monírók. 35: 56), 1704: „harcoktul és portyázásoktul való maga elvonására" (RákTük. 2: 291). A fenti dokumentáció alapján két dolgot mindenképpen indokolt kijelenteni. Először, hogy a portya szó és családja a katonasággal kapcsolatos szókincsben már a 17. század kezdetén közhasználatú volt. Másodszor pedig figyelmet érdemel a szóföldrajzi vonatkozás. Az adatok alapján megállapítható, hogy a tárgyalt szócsalád használata kezdetben az egykori Magyarország nyugati, pontosabban északnyugati területeihez kötődik és csak a 17. század végére terjed át az északkeleti, keleti országrészekre, nyilvánvalóan a kuruc háborúk hadi eseményeinek közvetítésével. A portya R porta keletkezési góca tehát alighanem az egykori Pozsony, Trencsén és Nyitra vár.megyék területére, vagyis az ország régi északnyugati határának övezetére helyezhető. Érthető tehát, hogy a gyakori és közvetlen magyar—szlovák, magyar—morva érintkezések következtében a R magyar portás „portyázó (fegyveres)' főnév behatolt a szlovák és morva nyelvjárásokba is. Sulán Béla több alkalommal foglalkozott a magyar portás £> morva portáé 1. 'az egykori vlach-morva határőrség tagja', 2. 'csendőr' kérdésével (vö. StudSlav. 3: 296—298; NyK 65: 291; ALH 11: 258—261), felfogását a MNyTK 108: 5—7. lapon összegezte. SULÁN itt a Morvaország keleti határainak őrzésére szervezett határőrség alakulatokról — ennek tagja volt a, portás -^ ezt írja: „A legvalószínűbbnek az látszik, hogy ezt a határőrséget a 18. század legelején alapították, a II. Rákóczi Ferenc-féle függetlenségi harcok idején. Később idézendő magyar szótörténeti adataink is ezt a feltevést igazolják" (MNyTK 108: 5 — 6). Ezzel szemben a cseh történeti és nyelvtörténeti adatok arról vallanak, hogy a portás 'határőr' ennél korábban, már a 17. század első felében ismert fogalom volt. Sőt, J. MACŰREK: cseh történész részletes elemzéssel kimutatta, hogy a Kelet-Morvaországból, Trencsén és Árva megyéből, de még Közép-Szlovákia területéről is származó 16. századi adatok szerint a vlachok már akkor vár- és határőrszolgálatot teljesítettek azokon a vidékeken. Ezt a szolgálatot azonban csak az úgynevezett „hű [tudnillik a császárhoz hű] vlachok" végezhették, szemben a rablóknak, csavargóknak minősített vlachok másik csoportjával (vö. J. MACŰREK, Valasi v západních Karpatech v 15—18. století. Ostrava 1959. 169). Macűrek egyebek közt hangsúlyozza: „Na Trencansku Valasi tím vlastnc pïevzali funkci starsích stfedovëkych zemskych strázcű, rekrutovanych kdysi z Kumánű a Polovcű, jako öni byli povinni strezit zemi proti vpádűm z ciziny i proti domácím rusitelűm pokoje. Mimoto jim pripadl úkol doprovázet obchodníky pïi pïechodu près hranice^ opravovat ve chvílích klidu mosty na dűlezitych cestách. V této strázní funkci