Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

A IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszus alkalmából megjelent kiadványokról - A. Jászó Anna: Zum IV. Internationalen Finnougristenkongreß in Budapest 1975. 427

428 A FINNUGOR KONGRESSZUSI KIADVÁNYOKRÓL ÉDER ZOLTÁN, Ujabb szempontok a „Demonstratio" hazai fogadtatásának kérdéséhez. Éder alapos tanulmánya új szempontokat ad a Sajnovics-kutatáshoz. Mindenekelőtt azt bizonyítja, hogy a Demonstratio hazai fogadtatása nem volt kedvezőtlen^ mert nem is lehetett kedvezőtlen, ugyanis a Sajnovics-ellenes művek halála után keletkeztek. Ebből az következik, hogy Sajnovics nem a támadások miatt hallgatott el, nem az ellenséges közhangulat miatt hagyta abba a nyelvészetet. Éder arra a kérdésre ad választ, miért nem folytatta nyelvészeti kutatásait Sajnovics: a HOLOVICS által publikált levelekre támaszkodik (Magyar Nyelv 68: 493 — 501). Kibontakoznak előttünk a Demonstratio születésének körülményei, megismerjük a jezsuita és a piarista szerzetesrendek közötti tudományos vetélkedést, megtudjuk, hogy Hell rendtársát, Prayt akarta segíteni a piarista történészekkel szemben, így Sajnovics nyelvészeti feladata egy nagyszabású, szervezett munkálat része volt. A jezsuita rend feloszlatása (1773) törte ketté mind Sajnovics, mind Hell pályáját. Sajnovics egyik leveléből az is kitűnik, hogy elsősorban matematikusnak és csillagásznak tartotta magát, nem pedig nyelvésznek. Az is új szempont ÉDER kutatásában, hogy Sajnovics későbbi ellenfelei vallási ellenfelek, azaz protestánsok voltak. Hell volt tehát a vezetője annak a munkaközösségnek, melyet a magyar őstörténet feltárására szervezett. Szerepének jelentőségére fényt vet egy újabb adat, mely VÉRTES O. ANDRÁS szíves közléséből származik, és melyet kandidátusi disszertációja kéziratából idézek (A magyar fonetika története az 1880-as évekig. Budapest 1974. 196. 1.): «SAJNOVICS — a kötet végén — maga is HEixnek tulajdonítja a Demonstratio érdemeit; ezt a kijelentését azonban nagy szerénységével magyarázták. Sokat nyom a latban, hogy HELL maga is nyilatkozott az ügyben, sőt magamagát mondja a könyv fő szerzőjének: „Nihil ergo horum omnium ad Patrem Sajnovics pertinent; Nihil etiam de laboribus in Expeditione susceptis ad eum spectat, nisi qvantum is sub mea directione, et juxta mentem meam mihi, in quibusdam ad manum fuit; quid quid igitur detectum, elaboratum, repertum et [cetera] est, id solum ad me pertinet, ipsaque demonstratio identitatis idiomatis Lapponici, et Ungarici, qvoad oeconomiam operis, argumenta, dispositionem et [cetera] [ . . .] mea cunfecta est mente, et directione . . ." (A Budapesti Egyetemi Könyvtár kézirattárában: Coll. Prayana, Tom. XVIII., 24. darab. 2.1., ismertette a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1971. okt. 26-i ülésén.). Mellékelem a levélrészlet magyar fordítását: „Mindezekből tehát semmi sem Sajnovics atyáé. De a kiküldetésben vállalt munkákból sem tartozik rá semmi, hacsak nem annyi, amennyiben az én irányításom alatt, az én elgondolásom szerint bizonyos dolgokban a kezem alá dolgozott; mindaz, amit felfedtünk, kidolgoztunk, felfedeztünk (és más egyebek) egyedül engem illet; a lapp és a magyar nyelv azonosságának bizonyítása is; ami a mű elrendezését, érveit, felépítését (stb.) illeti, az én elgondolásom és irányításom alapján készült." Éder tanulmányából azt is megtudjuk, hogy Hell egy összefoglaló, háromkötetes művet tervezett, mely a jezsuita rend feloszlatása miatt nem készült el. Arról is szól, hogy Sajnovics művének elején öntudattal vallja magát a Demonstratio szerzőjének, hiszen feladatát megoldotta, viszont a befejezésben Hellre hárítja az érdemeket. Hell általam idézett sorait az egész koncepció tükrében kell értelmezni; Sajnovics érdemeiből semmit sem vonnak le. Éder 1777-tel jelöli meg a lappellenes hangulat kezdetét, tehát ez a tényező nem okozhatta Sajnovics elhallgatását, mert életében nem létezett. Valami azért csak volt a levegőben: SALÁNKI ISTVÁN a Magyar Nyelv 60. kötetében (250 — 52) közöl egy levelet Sajnovicsról. BENCZÚR JÓZSEF „pedagógus, a XVIII. század jeles jogásza" azon levelét teszi közzé, melyet KOLLÁR FERENCnek, „a bécsi császári könyvtár levéltárosának írt Pozsonyból, 1770. május 29-én, tehát már a Demonstratio koppenhágai megjelenése után. A levél válasz Kollár levelére, amelyben beszámolt Sajnovics disszertációjáról . . .** A magyar fordítás szerint Benczúr a következő, számunkra fontos vélekedéseket írja Kollárnak: 1. „Bárcsak elhoznák hozzánk Sajnovics tudós értekezésének példányait, vagy pedig a szerző — ha majd visszatér Bécsbe — kinyomtatná, és sok adalékkal használhatóbbá tenné. Különben magyarjainknak talán az a szándékuk, hogy ezt minden módon megakadályozzák ..." 2. „ . . . nem kétlem, hogy Sajnovics véleménye nagy hitelre talál majd a tudósoknál, talán nagyobbra, mint magyarjainknál." (251. 1.) Valószínűleg létezett az ellenséges közhangulat már 1777 előtt is, de — mint ezt Éder meggyőzően bizonyította — elsősorban nem ez befolyásolta Sajnovics elhallgatását. EEVA UOTILA, A Question-Answer System in Finnish: Word Order and Semantics. A szerző —a kérdő névmásból, kopulából és névszóból álló kérdő mondat szórendjét vizsgálja (Kuka on opettajaî, Kuka opettaja on?), a szemantikai különbséget a kérdésekre adott válaszok segítségével állapítja meg. TÓTH LÁSZLÓ, Terminológiai javaslat a magyar igeragozási rendszer idegeneknek való tanítására. A szerző a tanulmány bevezetésében felvázolja az alanyi és a tárgyas