Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

A IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszus alkalmából megjelent kiadványokról - Mártonfi Ferenc: Fonológia és nyelvszövetségek, avagy a korszerű nyelvészetről 403

A FINNUGOR KONGRESSZUSI KIADVÁNYOKRÓL 419 matisch" abgegrenzt werden kann, was sich gleichsetzen läßt und was nicht. Dazu brauchte man eine ausgebaute allgemeine Typologie über Regeln, die etwa festlegte, was eine „natürliche", in bestimmten Kontexten häufige Regel ist und was nicht" (31). Katz célkitűzése ebben a könyvben korlátozott. Azt állítja, hogy a „fonematikus reprezentációkat" és a „redundáns rendszeres fonémákat" hasonlítja össze. Nem értem ezt a kijelentést, mert a mátrixok, amiket alapul vesz az összehasonlításnak, nem az, amit ígér, hanem olyan redundáns mátrixokat vizsgál, amelyeknek azok a tulajdonságai vannak, amelyek legalább egyszer megkülönböztetőek vagy a magánhangzórendszerben, vagy a mássalhangzórendszerben. Minthogy a redundanciamentes mátrixoknak nincs nyoma, és a megfelelő redundanciamentes mátrixok nem egyértelműen következtethetők ki, a következő, 79. jegyzet sem segít: „Entsprechend die konkrete Darstellung für die einzelnen Dialekte in Tabellen, in denen rechts die distinktiven Merkmale angegeben sind, hinsichtlich derer dann die Segmente vollspezifiziert wurden. Dies ist ein Abkürzungsverfahren, das die Darstellung vereinfachen soll, indem es beide Vergleichsbasen in eine Tabelle zusammenfaßt. Streng genommen müßten natürlich zwei Tabellen erstellt werden" (137). Itt jegyzi még meg, hogy „Eine bewußte Einschränkung erfährt dieses Prinzip dadurch, daß ich bei der Auswertung die Merkmale für Vokale und Konsonanten getrennt behandle." (137. 1., 78. jegyzet). Érdekes lenne nem szétválasztva megtenni az összehasonlításokat, jakobsoni keretben is, ahol nagyobb szerepe van a magánhangzók ós mássalhangzók közös megkülönböztető jegyeinek. Korábban Katz a strukturalizmus elégtelenségét hangoztatta az összehasonlításokat illetően. A paragrafus végén azonban maga is megmondja (és egész könyvére jellemző), hogy felhasználta a strukturalista módszereket. Nem idegen tőle, hogy a generatív grammatikában gyakorolt heurisztikus módszer helyett az egzaktabb, főként deszkriptivista módszereket használja. 3.4. A fejezethez három függelék is tartozik. Ezeknek kettős célja van: egyrészt rögzítik a könyvben majdan használt konvenciókat, formalizmust, másrészt a generatív grammatikában kevéssé járatos olvasó számára is megpróbálják értelmezni ezeket. A jakobsoni megkülönböztető jegyek helyett a Chomsky-Halle féléket választja, mert ezek az előző javításai (nem vagyok ebben biztos, de egyik mellett sem lehet véglegesen érvelni), valamint mert csak artikulációsán vannak definiálva, akusztikailag és auditive nem. Ez utóbbi miért előny, maga Katz sem tudja, mert a következő mondatban már hátránynak tekinti (32). Bár a vizsgált nyelvterületen sem hoz túl sok különbséget a megkülönböztető jegyek két listája, érdekes lenne a jakobsoniakkal is feldolgozni ezt az anyagot, s a két elemzést egybevetni. A két lista közüli döntéshez ez általában is segítséget nyújthatna, mivel nagy anyagról van szó. Kétségtelen, hogy Katz helyenként megemlíti a konkrét elemzésekben, milyen különbséget ad a két lista szerinti elemzés. Katz véleménye, hogy a Chomsky—Halle-fóle keret jól bevált. A függelékben a munkában felhasznált megkülönböztető jegyeket Katz felsorolja röviden, és bemutatja, értelmezi őket, éppen az ebben kevéssé járatos finnugrászok kedvéért. Feltehetően így is aligha érthetőbb számukra. Ha a hagyományos terminusokban is megfogalmazta volna Katz ezeket a jegyeket, és példákat tett volna hozzájuk, sokkal tanítóbb lenne a felsorolás. A hagyományos fólmagánhangzókat és a /h/-t Katz [— syll, — cons]-nak tartja, bár mintha kissé fólően. Pedig ez teljesen összhangban van a megkülönböztető jegyes elemzésekkel Jakobson óta (Jakobsonnál: [— voc, — cons]). 3.5. „Häufiger treten in dieser Arbeit Regeln in formalisierter Form auf. Dies geschieht nicht zum Zwecke einer hübschen und übersichtlichen Darstellung, vielmehr ist die Formalisierung integrierender Bestandteil der Theorie selbst" (34). Igazán nem hátránya a formalizálásnak az áttekinthetőség (ha már valaki beleszokott a formalizálásba, ami nem nehéz; a formalizálásra való törekvés, talán mindenekelőtt éppen ezért a legrégibb idők óta létezik a nyelvészetben). A használt formalizálás a szokást követi. Magyarázatuk példásan világos. A zárójelek homonímiáját (34) valóban jobb lett volna elkerülni, ahogyan erre Katz is gondolt, bár ez a homonímia ténylegesen ritkán zavaró a könyvben. A szabályformák (35), ahogyan megadja őket Katz, valóban ellentmondásosak. Megtehető ennek elkerülésére az alábbi megkülönböztetés. (1) redundancia szabály: []-*•[+ round]/ . . . 27*