Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)
A IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszus alkalmából megjelent kiadványokról - Mártonfi Ferenc: Fonológia és nyelvszövetségek, avagy a korszerű nyelvészetről 403
410 A FINNUGOR KONGRESSZUSI KIADVÁNYOKRÓL számára is világos kell, hogy legyen, hiszen amikor bemutatja nyelvhatár definícióját, utal arra, hogy az igen hasonlít Hockett nyelvmeghatározására 133. 1., 11. jegyzet). A következő láncot veszi fel kiindulásul. Tetszőleges x személy az a közleményt PJ hangalakban próbálja közölni y személlyel. A kísérlet sikertelen. Ekkor x keres egy ax személyt, aki megérti ezt az üzenetet, s úgy továbbítja p2 formában a 2 -nek, hogy azt ax is megérti, s így kontrollálhatja a helyességét. Így haladva, az an személy p n hangalakban közli az a közleményt y személlyel úgy, hogy ezt y megérti. Ki kell zárni, hogy az ilyen láncban két vagy több kétnyelvű személy álljon egymás után.2 Ezek után a nyelvhatár definíciója: „Wenn es keine Kette der beschriebenen Art von x zu y und (zurück) von y zu x gibt, dann trennt x und y eine Sprachgrenze" (14). Kétségtelen, hogy igen szellemes definícióval van dolgunk a nyelvhatár ilyen meghatározását illetően. A gyakorlatban problematikusnak tűnik azonban. Feltehetően kiválaszthatók olyan személyek, akikből olyan lánc állítható össze (mi akadályozza ezt meg?), hogy sok „nyelvnek" nevezett dolgon át nem találunk nyelvhatárt, így például elképzelhető, hogy legalább az olasz, francia és spanyol egyetlen nyelv, illetőleg Katz megfogalmazásában: nincs közöttük nyelvhatár.3 Hasonlóan lehetséges, hogy a germán vagy szláv nyelvek (vagy legalább bizonyos csoportjaik) egyetlen nyelvnek tekintendők így. Ez nem baj persze önmagában, de kérdés, mit nyerünk vele. A megadott módszerrel így könnyen előfordulhat, hogy egy nyelvnél nagyobb nyelvcsoportok határait húzzuk meg, míg Katz érdeke (legalább ebben a könyvében) éppen az, hogy akár viszonylag kis eltérésű nyelvjárásokat is el lehessen különíteni. A probléma Katz számára is világos (14), mégis a fenti definíció mellett tör lándzsát, ami nagyon szép ugyan, de kevéssé operatív, vagy legalábbis sok alternatívát enged meg, amik közül, úgy tűnik, nincs recept egzakt vagy kvázi-egzakt módon választani. Az érthetőség, továbbá, amúgyis nagyon laza kritérium, sok tényezőnek a függvénye, például az intelligenciáé, időé (az utóbbival Katz is számol: 133. 1., 15. jegyzet). Nem szabad megfeledkeznünk, továbbá, arról a (szintén nem nyelvi) jelenségről sem, hogy a hallgató normálisan jóindulatú: igyekszik megérteni a beszélőt, pl. úgy is, hogy állandóan egybeveti a nyelvi közleményt a nem nyelvi külső valósággal stb., valamint felhasználja a nyelv redundáns természetét stb. A teszt annak megállapítására, hogy van-e személyek lánca vagy sem (azaz nincs-e nyelvhatár vagy van), függ az a közleménytől is, a p hangalaktól is. Hogyan válasszuk ki ezeket? A kérdés megválaszolatlan marad, illetőleg Katz kevésbé jelentős irányban ós lazán veti fel a kérdést: „Alles unter «normalen» Vorausssetzungen, also y steht vor x, hört gut, x ist kein Aphatiker, stottert nicht, ist nicht betrunken, die Schallübermittlung wird nicht durch irgendwelchen Krach beeinträchtigt usw. Die Mitteilung soll eine alltägliche sein, also nichts enthalten, was außerhalb des elementarsten Erfahrungsbereich von x und y liegt" (132 — 133. 1., 9. jegyzet). Összefoglalva, a lánc keresése valamennyi tényezőtől függ: a beszélőkön, hallgatókon, a p hangalakon és az a közlemény tartalmán. Ezeket egyenként és együttesen váltogatva más és más nyelvhatárokat állapíthatunk meg. Szellemes az a megoldás — bár veszélyes —, hogy tényleges beszélők híján (akik Katz számára, úgy látszik, sajnos nem állhatnak rendelkezésére) a nyelvésznek magának kell elvégeznie a fenti „lánctesztet" az íróasztal mellett (esetleg nyelvész kollegái segítségének bevonásával). A veszély egyik forrása, hogy nem anyanyelve a nyelvésznek a tesztelt nyelvek egyike sem (tehát bizonyos intuíciónak híján van), másfelől — jó esetben — sokkal nagyobb tapasztalata és ügyessége lehet szövegek értelmezésében, mint a normális, naiv beszélőknek. Mindenesetre a nyelvészek tesztjéről Katz ezt állítja: „1. Kenntnisse des Ostjakischen (gleich welchen Dialekts) ermöglichen niemals das Verständnis eines jurakischen oder selkupischen Textes (und umgekehrt). 2. Einen selkupischen Text lesen zu können, impliziert nicht, einen jurakischen Text zu verstehen (und umgekehrt). 2 A kétnyelvű személy meghatározása: olyan x személy, aki az a közleményt Pi ®s Pa formában is közölni tudja úgy, hogy van olyan y személy, aki vagy pt-et vagy p2 -t nem érti meg. Itt kell emlékeztetni arra, hogy érintkező nyelvek esetében általában vannak kétnyelvű beszélők, akik fontos hatását könnyen elképzelhetjük a nyelvszövetségek kialakulásában. Katz mintha nem tudatosítaná magában ezt a szerepet, vagy legalábbis jelentőségét. 3 Ismeretes, hogy a francia határ közelében beszélt olasz jobban hasonlít (jobban is érthető) az olasz határ közelében beszélt franciához, mint a tosca romanához, ül. az említett francia a párizsihoz.
