Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Szemle – ismertetések - Domokos Péter: Bán Aladár emlékezete 1871–1971 374

374 SZEMLE - ISMEETETÉSEK (189), ehhez 1. DOMOKOS PÉTER, AZ udmurt irodalom története. Budapest 1975; f) a zűrjén nyelvjárási felosztást ismertetendő felsorolja 10 dialektus nevét (169), egyetlen példa nélkül; a szerencsésebb megoldást 1. HAJDÚ PÉTER, Finnugor népek és nyelvek 208 — 209); g) a finnugor népeknek a Függelékben közölt felosztása nem szerencsés. Az elágazásos ábrázolásból kimaradt a lapp és a magyar. A finnugor nyelvek négy csoportja: 1. ostseefinnische Sprachen, 2. Permische Sprachen (Finnisch-permische Sprachen), 3. Volgafinnische Sprachen (Finnisch-volgaische Sprachen), 4. Obugrisehe Sprachen. Ehhez a hiányos bemutatáshoz szóban kényszerül hozzáfűzni, hogy a finn-permi nyelvágon belül áll önmagában a lapp, a (nála egyébként nem szereplő, föl sem vett) ugor ágon belül a magyar. A könyvet a Függelék zárja, melyben a fentebb kifogásolt felosztás után külön pont összegezi a finnugor népek lélekszámának statisztikai adatait, ezt követi egy átírási táblázat, majd a nyelvek és a népek mutatója. Végül a szerző által életre keltett Fenno-Ugrica c. sorozat előkészületben levő köteteiről s az ún. Pallas-projektumról tájékoztat. A felsorolt kritikai észrevételek ellenére Haarmann könyve — bár HAJDÚ PÉTER Finnugor népek ós nyelvek c. művének színvonalát ós sokoldalúságát nem éri el — elsősorban a külföldiek számára hasznos könyv. Kívánatos volna, hogy a szerző további ambiciózus tervei valóra váljanak. PTJSZTAY JÁNOS Bán Aladár emlékezete 1871—1971 Várpalota 1974. 156 1. A hazai finnugor filológia mind ez ideig ritkán emlegetett, kevéssé méltatott nagy alakjainak egyike BÁN ALADÁR. Születésének századik évfordulója alkalmából szülővárosa, Várpalota karöltve a Magyar Néprajzi Társasággal végre méltó alkalmat talált e sokoldalú ós nagy munkásságú tudós ünneplésére, életútjának megvilágítására, műveinek számbavételére. A két napos emlékülésen arra is mód nyílott, hogy Bán Aladár méltatása mellett (de összefüggésben tevékenységének jellegével) a néprajztudomány időszerű kérdései is szóba kerüljenek referátumok ill. az azokat követő vita keretében. Az ünnepség — elsősorban a várpalotai szervezők érdemeként — külsőségeiben és színvonalában is szép tisztelgés volt Bán Aladár emléke előtt, a megemlékezéseket követő irodalmi, zenei műsor, majd az ünnepeltet idéző kicsiny de reprezentatív kiállítás élményt jelentett minden résztvevőnek. Kevesebb jó szó ejthető azonban arról a kiadványról, amely az emlékülés anyagát tartalmazza számos Bán Aladárra vonatkozó korábban ismeretlen vagy alig ismert dokumentum társaságában. S itt nem csupán a jelentékeny késést róhatjuk fel vétségként (az emlékülés időpontja: 1971. nov. 3., 4.; a megjelenés feltüntetett időpontja: 1974; a kiadvány ténylegesen 1975 szeptemberében került a szakemberek kezébe), hanem a kötet gyenge, hibás előállítását is. (Az egyik legfontosabb szövegbe — GULYA JÁNOS előadásába — feltehetően a sokszorosítási eljárás során belekeveredett valamely, a helyi munkásmozgalom történetét tárgyaló anyag, s Gulya előadásának közel egyharmadát ez a szöveg „helyettesíti".) Az IFJ. KODOLÁNYI JÁNOS ós VOIGT VILMOS szerkesztésében megjelent (az előadások német nyelvű kivonatát is tartalmazó) kötet a következő tételeket tartalmazza: Előszó (VOIGT VILMOS). A szerző az ünnepség megrendezésének körülményeit részletezi. Bán Aladár emlékezete (ORTUTAY GYULA). Móltatja BÁN AiiADÁRnak a finnugor kutatások területén a jelenben kiteljesedő kezdeményezéseit. Bán Aladár, a tudós és műfordító (GULYA JÁNOS). Bán Aladár életpályájának minden korábbinál részletesebb áttekintése. Az indíttatás körülményeinek, a főbb művek és a munkásság egészének ismeretében az előadó megállapítja: „Magyar nemzeti géniusz — ősi múlt — rokon népek — irodalom: előttünk a sarkpontok, Bán Aladár tevékenységének meghatározó pontjai." Bán Aladár irodalmi és tudományos hagyatéka (KÖNCZÖL IMRE). A hagyatékot a várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtár őrzi. A Bán Aladár viszontagságos élete során alaposan megcsappant anyag legértékesebb részét tételesen is felsorolt kéziratai és könyvei jelentik, de nem érdektelen finn ós észt vonatkozású levelezése sem. A hagyaték egy kitűnő szervező, kiterjedt kapcsolatokat ápoló sokoldalú tudós alakját rajzolja elénk.