Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Kisebb közlemények - Gregor Ferenc: Az angyalbőr és a portya eredetének kérdése jelentéstörténeti és szlavisztikai adatok tükrében [Die Frage der Herkunft der Wörter angyalbőr und portya im Spiegel bedeutungshistorischer und slawistischer Angaben] 286

AZ ANGYALBŐR ÉS A PORTYA EREDETÉNEK KÉRDÉSE .. . 295 Érdemes megemlíteni még, hogy a 17. századi magyar nyelvben a portás főnévnek volt egy további jelentése is: nevezetesen így hívták a török császár udvarához, a portához küldött követet. Rozsnyai Dávid például 1664-ben ezt jegyezte föl: „érkezett ugyan urunk portása Fejérvári György . . . érkezett Paládi az urunk portása Fejérvárra" (Monírók 8: 275). A 'portai követ, küldött' jelentésű portás a porta 'török császári udvar' szó származéka. Nyelvtörténeti szótárainkból a portás-n&k ez a két utóbbi jelentése hiányzik. Sulán Béla állítása szerint a morva portáé 'határőr' kifejezés közvetlen átvétel a magyarból, mivel a szlovák nyelvből ez a szó nincs kimutatva (MNyTK 104: 6). A korabeli magyar—morva határmenti kapcsolatok az ilyen jellegű szavak közvetlen átvételét valóban elősegítették, de a portás esetében a szlovák közvetítés lehetősége mégsem hagyható figyelmen kívül. A vlach határ- és várőrök ugyanis éppen szlováklakta vidékeken, a Vág-völgyétől nyugatra működtek. A föltáratlan szlovák nyelvtörténeti anyag megnehezíti ugyan az adatolást, ennek ellenére a szó egykori használata kimutatható. Példának okáért Macûrek morva nyelvjárási adatai közül némelyik szlovákként is értékelhető (pl. a Turzovkaról—Turzófalváról közölt idézetek), de vannak további bizonyítékaink is, amelyek azt igazolják, hogy a portáé szót a szlovákban nemcsak 'kapus' jelentésben ismerték (erre 1. Bernolák, Kálal), hanem korábban a '(fegyveres) portyázó'-ra vonatkoztatva is használták. A Liptó Szent Miklóson 1713-ban lejegyzett „Joannes Liticky hajduch portáé nemal zadne porozumení s nimi" (A. MELICHERCIK, Juraj Jánosík . . . Bratislava 1963. 135) alapján ugyan nem határozható meg teljesen egyerértelműen a portáé jelentéstartalma, de a következő adatokban biztosan a portyázókra vonatkoztatva használatos: 1714, Vágbeszterce: „Dwom Portassom Processu Prostrednyho ktery dowgedly uskoka Marikom za zstatkom ( ! )" (OL. Balassa család lt. Vágbesztercei urad. 4. cs.), 1755: „stolicnych aneb panskych oficirov portaéov" (Slovensky národopis 2: 427). Mind a R magyar portás, mind az azonos jelentésű morva nyelvjárási portovní átkerült az egykori északnyugat-magyarországi határvidékekre, illetőleg azok őrszemélyzetére vonatkozó német nyelvű szövegekbe is, vö. 1650: „eine mehrere mannschaft von solchen portowich durch ebenmässige geldmittel darwieder aufzubringen" (MACÛREK, Valasi . . . 315), 1655: „eine anzahl portowni oder treuer Wallachen zu dero diensten aufgenohmben" (uo.), 1667: „Ich hab die wolachischen portaschen von unserer seiten angeordnet" (uo.). Sőt, a portyázás német megfelelője a Portierung pillanatnyilag korábbról kimutatható, mint a magyar kifejezés, vö. 1682: „Mit bewachung und portierung des hiesigen gebürges" (MACÛREK, Valasi ... 315). Mindez szintén azt mutatja, hogy az említett területeken a 'csapat; portyázás' jelentésű magyar porta szó és származékai legkésőbb a 17. század első felében már a katonai szókincs szerves elemei voltak, melyek a magyar nyelvből behatoltak a szomszédos népek szóhasználatába is. A szlovák, morva és német előfordulásokon kívül címszavunk megvan a lengyelben is: portasz 'zandarm pograniczny'; purtasz 'hajdúk, stronnik' (Malinowski: RWF 17: 24). 3. Macûrek a morva portáé szó latin portarius (castri) 'kapuőr, várőr' megfelelőjét egyértelműen a latin porta '(vár)kapu' szóból magyarázza (1. MACŰBEK, Valasi. . . 169), amiben kétségtelenül igaza van. A kérdés csupán az, hogy a magyar porta 'csapat; portyázás' alapszónak, illetve portás 'portyázó' származékának van-e, lehet-e mégis köze a latin porta '(vár)kapu' főnévhez.