Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Tanulmányok - Kemény Gábor: Nyelvtani és képi determináció a teljes metaforában [Détermination grammaticale et imagée dans la métaphore complete] 177

NYELVTANI ÉS KÉPI DETERMINÁCIÓ 181 szószerkeze tnek minősíti (vö.: MMNyR 2: 67 — 8; MMNy. 262; KÁROLY SÁNDOR: NylOK 9: 344; Uő: NytudÉrt. 16: 5; BERRÁR, TörtMondt. 71 kk.; BALÁZS JÁNOS: ÁltNyTan. 3: 27; Uő: SzótTan. 89-90; J. SOLTÉSZ: i. m. 274; HADROVIOS: i. m. 20). Ami viszont az alany — állítmányi szintagmanak jellé gét illeti, már egyáltalán nem ilyen egységes a felfogás. A MMNyR (2: 67 — 8) ós ennek nyomán — bár fenntartásokkal — a MMNy. (262) a predikatív szószerkezetet különleges, „bipoláris" szintagmaként írja le, amelynek két eleme, az alany és az állítmány egymással lényegében egyenrangúak, tehát a szerkezet nem alárendelő, de nem is mellérendelő, mivel a szintagmatagok nem egyneműek, és nincsenek közösen alárendelve egy harmadik, föléjük rendelt mondatrésznek. A hazai szakirodalomban ez a nézet van a leginkább elterjedve, ami persze korántsem jelenti azt, hogy nincsenek gyenge pontjai. Nagyon is vannak; vö. pl. TESNiÈRE-nek (Éléments de syntaxe structurale 103 — 105) és DEMÉnek (i. m. 59) a mondat „kétsarkúságával", ül. az alany és az állítmány egyenrangú voltával szemben felhozott plauzibilis ellenérveit. KÁROLY SÁNDOR szerint a valóságábrázolás szempontjából, azaz a fogalmi viszonyok felől nézve ,,a kutya ugat", ,,a fű zöld" típusú, érintkezést kifejező alany —állítmányi szerkezetek alárendelők (az állítmány feltételezi az alanyt), míg az „István az öcsém" típusúak, tehát azok, amelyek azonosságot fejeznek ki, mellérendelők. A mondatfunkció szempontjából viszont mindkét fajta alany — állítmányi szószerkezet mellérendelő jellegű. Vagyis az azonosító predikatív viszony — NB. az alany — állítmányi szerkezetű teljes metafora mindig ilyen! — mind fogalmi, mind mondatfunkciós szempontból: mellérendelés (NytudÉrt. 16: 74). SZABÓ DÉNES az igei állítmány és az alany kapcsolatát alárendelő szószerkezetnek tartja (i. m. 288). Felfogásomhoz ez a nézet áll a legközelebb, sőt érvényességi körét kiterjeszthetőnek vélem az alany ós a névszói állítmány viszonyára is, hiszen ez utóbbi csak annyiban különbözik az igei állítmánytól, hogy benne az igei rósz (az igei jelleg) 0 fokon van. Megerősített ebben az elgondolásomban a már említett TESNIÈRE (i. m. 102 — 107) és DEME (i. m. 46 — 47), valamint BERRÁR JOLÁN (i. m. 71), akik szerint az alany és az állítmány alá-fölérendeltségi viszonyban vannak: Deménél a mondat szintjén, Tesnièrenél a konnexióban, Berrárnál szintagmatikusan. Kérdés mármost, hogy ha a predikatív szintagmát alárendelőnek minősítjük, melyik elemet tartsuk benne alaptagnak, melyiket determinánsnak. Mivel a közlés magva az állítmány, célszerű lesz ezt, a mondat nélkülözhetetlen alkatrészét tekinteni a szószerkezet alaptagjának is, az alanyt pedig az állítmány bővítményének, nominativusi kiegészítőnek (ugyanígy: SZABÓ DÉNES: i. m. 288; BERRÁR: i. m. 71 kk.; DEME: i. m. 46 — 47; TÖRÖK GÁBOR, Lírai igefüggvények stilisztikája 15, 17 — 18; TESNiERE-nél az alany mint az a c t a n t-ok [i. m. 102] egyike alá van rendelve az állítmánynak, a regen snek [i.m. 13]; Tesnière strukturális szintaxisának értékeléséhez 1. még: ZSILKA JÁNOS, A nyelvi mozgásformák dialektikája 31 — 38). Az azonosító predikatív viszonyban néha elég nehéz eldönteni, melyik szintagmatag az alany és melyik az állítmány. A kétséges esetekben KÁROLY SÁNDOR módszeréhez folyamodtam, vagyis az igei rész szórendjének, a hangsúlynak és esetleg az -e kérdőszócska helyének figyelembevételével állapítottam meg a mondat, ül. a szószerkezet főrészeit (vö.: KÁROLY SÁNDOR: MNy. 48: 108; Uő: Nyr. 88: 158-168; másképpen: MMNyR 2: 125; MMNy. 245-247). c) A magyar leíró nyelvtani hagyománytól eltérve a metaforikus szóösszetétele ket sajátos szintagmafajtaként tárgyalom. Emellett szól ez összetételeknek laza, alkalmi, egyedi-egyszeri jellege (ezt elég gyakran a kötőjeles írásmóddal is jelzi az író!). Egyébként az összetétel, pontosabban: az igekötő és az ige kapcsolata (pl. re-lire) — ahogy erre korábban már utaltam — SAUSSURE rendszerében is a szintagmák között foglal helyet (i. m. 156). Az összetett szó formájában kifejezett teljes metafora olyan alárendelő szószerkezet, amelynek mindkét tagja főnév, s az előtag az utótagnak minőségjelzői bővítménye (determinánsa), vö. MMNy. 155. 7. A kétféle — nyelvtani és képi — determináció kapcsolatát konkrét nyelvi anyagon: Krúdy Gyula teljes metaforáin mutatom be. Az anyaggyűjtés során az írónak öt regényét teljes egészében feldolgoztam, összesen mintegy 1200 oldal terjedelemben. Az alábbi kiadásokat használtam: A vörös postakocsi (— őszi utazás a vörös postakocsin). Bp. 1963, Szépirodalmi [= VP.]; Asszonyságok díja (— Napraforgó). Bp. 1958, Magvető [= AD.]; Napraforgó