Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)
Tanulmányok - Barabás András–Kálmán C. György–Nádasdy Ádám: Van-e a magyarban tulajdonnév? [Are there Proper Nouns in Hungarian?] 135
VAN-E A MAGYARBAN TULAJDONNÉV? 143 tükröz a nagybetűs írás? Valóban a nyelvi rendszer alapján indokolatlan, többé-kevésbé önkényesen ráhelyezett dolog volna? Akkor hogyan lehetséges, hogy minden kisiskolás könnyen megtanulja: Budapestről írva a Felmentünk a Várba főneve nagybetűs (azaz „tulajdonnév"), de lakásáról írva a Kimentünk a konyhába főneve kisbetűs (azaz „köznév"). Nincs a beszélőknek itt valamilyen intuíciójuk, melyet a helyesírás csak rögzít, kivetít? Nem tagadhatjuk ilyen intuíció létezését, de nézzük meg, mit tükröz ez. A fenti Vár és konyha között mi a különbség? Formális nyelvtani szempontból semmi. Logikailag is teljesen azonosak: mindkettő „der Name eines einzelnen Gegenstandes", és „logikailag pontosan meghatározott, egyedi dolgot" jelöl, tehát tulajdonnévnek volna tekintendő. Miért érezzük (és írjuk) hát az egyiket tulajdonnévnek, a másikat nem? Miben különböznek? Az a különbség, melyet itt intuitíve érzünk, a két tárgy közti presztizs-értékben, „mag a s z t o s s ágban" van, nem pedig a nyelvi viselkedésükben. A nagybetűs írás (a laikus ezt érti tulajdonnéven!) ugyanis régóta a magasztos, fontos, megbecsült, vagy legalábbis egyedülállónak tekintett dolgok privilégiuma — akárcsak a rosettai kő cartouche-jai.16 Az pedig egyáltalán nem szükségszerű, hogy valamely nyelv rendszere tükrözze: beszélői mit tekintenek magasztosnak, s mit közönségesnek. Néhány példa érvelésünk alátámasztására: Az ajtóban állt Manci néni, kezében a Táska. (A táska szó logikailag minden további nélkül tulajdonnévnek volna tekinthető; a mondat mégis humorosan hat, hisz egy táska igen profán dolog.) — Gyakran hallunk ilyeneket: Ida maga volt a jóság, nagy kezdőbetűvel. — Nemecsek hőssé válását nevének nagy betűs (sőt csupa nagy betűs) leírása örökíti meg. — Végül hasonlítsuk össze a következő két mondatot: E kor a magyar jogtudomány kialakulásának, a Werbőcziknek kora volt. — E kor a jobbágyság végső elnyomorításának, a werbőcziknek kora volt. Ez a tárgyalásmód tehát, melynek a magyar nyelvi rendszert kellene vizsgálnia — leírnia, az elemzés során nyelvi ténynek tekinti a kis- vagy nagybetűs írásmódot, s ezáltal leíró nyelvészetből a helyesírás apologetikájává torzul. Az eddig vázolt ellentmondások legalábbis kérdésessé teszik egy „tulajdonnév" kategória létét a magyar nyelvben. Vizsgáljuk meg most már más eszközökkel, magát a nyelvet fogva vallatóra: van-e a magyarban tulajdonnév ? 2. A kérdés megválaszolásához rögzítsünk itt néhány tételt. Részben olyanokat, amelyeket kiindulásul elfogadunk és nem bizonyítunk (ezeket tehát axiomatikusnak fogjuk fel), részben pedig olyanokat, amelyeket e dolgozatban szeretnénk bizonyítani vagy cáfolni (munkahipotézisek). 16 Ezt cáfolni látszik az AkH 10 121. §-a: „A magyar közszavakat általában kis betűvel írjuk, még a legmagasztosabb jelentésűeket is: béke . . ." Csakhogy a „legmagasztosabb közszó" pusztán azt jelenti, hogy a szó nem eléggé magasztos a tulajdonnóvi státusz (= a nagy kezdőbetű) eléréséhez. A „legmagasztosabb közszó" ugyanis átléphet egy még magasztosabb szférába, ekkor nagy kezdőbetűt kap és — „tulajdonnév" lesz belőle. „A megszemélyesített fogalmak nevét nagy kezdőbetűvel kezdhetjük: Enyészet, Halál . . . Különösen a költők kedvelik a megszemélyesítéseket és gyakran használnak nagy kezdőbetűket . . ." (227. §). E mondatok „A tulajdonnév írása" c. részben vannak! Vö. a fordítottjával is: „Kis kezdőbetűvel írjuk azonban az olyan alakulatokat, amelyeknek rosszalló, lekicsinylő értelmük van: hitlerek . . ." (232. §).
