Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Tanulmányok - Barabás András–Kálmán C. György–Nádasdy Ádám: Van-e a magyarban tulajdonnév? [Are there Proper Nouns in Hungarian?] 135

VAN-E A MAGYARBAN TULAJDONNÉV? 141 sító tényezők nélkül ! — a Paese Rómában egyedként fogandó föl, de a hazánk Budapesten nem; a Monday Londonban egyedi fogalom, de a hétfő Budapesten nem . . . Fel kell tételeznünk, hogy az idézett szerzők saját meghatározásaikat jószerével nem is használják: ezek homályos és ambivalens volta ellenére ugyanis következetesen tudni vélik bizonyos elemekről, hogy tulajdonnevek, másokról meg éppen, hogy nem azok. Többen állítják,11

hogy

a hazánk, hétfő, esti csillag vagy 1960-íéle alakok a magyarban — ellentétben esetleg más nyelvekkel — nem tulajdonnevek, holott éppen saját, univerzális szövegezésű definícióik értelmében lennének annak tekintendők. Leírásaik így paradox módon mégis nyelvspecifikusak. De mitől? 1.2.4. A kérdésre minden jel szerint a helyesírásszakértők tudják a választ: ,,Helyesírásunknak régi törekvése, hogy a tulajdonneveket megkülönböztesse a köznevektől. Ezért minden tulajdonnevünket nagybetűvel kezdjük" (FÁBIÁN 37).12 A magyar helyesírás tehát — a nagy kezdőbetű eszközével — egyértelműen jelzi: kodifikálói szerint mi tulajdonnév és mi nem. Átmeneti kategóriákat nem ismer, de ez nem is volna lehetséges, hiszen a nagy- és kisbetű mellett harmadik lehetőség nincs. Míg a nyelvtanírók téziseiket legfeljebb néhány jellemző példával illusztrálhatják, addig az ortográfusoknak jóval explicitebb leírást kell adniok. Ehhez — s ez rendjén is van — nem hoznak új, önálló tulajdonnév-definíciót, hanem a bevett nyelvleírások meghatározásaira támaszkodnak. Ez utóbbiak azonban — mint fentebb bemutatni igyekeztünk — mind formális nyelvészeti, mind szemantikai szempontból erőtlenek, s így az ortográfus is a nyelven kívül kényszerül vizsgálódni. Nem kívánjuk ezért hibáztatni, hiszen neki mindenképpen döntenie kell; de azért igen, ha eközten úgy tesz, mintha végig a nyelvészeti-szemantikai definíciót alkalmazná!13 De nemcsak ezért kompromisszum (nyelvészeti szempontból) a helyesírás ,,tulaj donnév" (= nagybetűs főnév) kategóriája. Az ortográfia a nyelvészettől sokban független diszciplína: míg az előbbi többnyire konvenciókat kodifikál és tart fenn,14

addig

az utóbbi részéről ez egyenesen dőreség lenne. Az ortográfus tehát figyelembe veszi, hogy Magyarországon a hétfő szót hosszú ideje kisbetűvel írják, s ezen nem kíván változtatni. Igaza van. Tőlünk sem áll semmi távolabb, mint, hogy a nagy kezdőbetők írásának jelenlegi rendjét megváltoztatni kívánjuk. ,,. . . tekintély alapján (akadémia, államhatalom) rögzítik és rendszerré alakítják a helyesírást, melynek állandósága fontosabb, mint következetessége" (BÁRCZI 42). A grammatikusok mindebből csak azt látják, hogy a helyesírás ,,a gyakorlatban alkalmazta" az ő definícióikat, s örömmel használják felsorolásait — példáit, ahonnan sokkal egyszerűbben állapítható meg: mik tulajdonnevek, mint a nyelvtanokból. Nem lehet véletlen, hogy az átnézett munkákban minden tulajdonnévként idézett elem nagy kezdőbetűs, míg minden köznév kis kezdőbetűs volt. Ez pedig azzal a roppant veszéllyel jár, hogy az ortográ-11 Vö. MMNyR 553; MMNyR 1 : 174;

KÁLMÁN BÉLA 8; J. SOLTÉSZ 469; MAR" TINKÓ 194. 1!L.

még KÁLMÁN BÉLA 9; SZENDE 91; RÁCZ-TAKÁCS 114; AkH10

120. § 13 Ezért idéztük fentebb elmarasztalólag

DEME és FÁBIÁN egyes gondolatait — ortográfiai tárgyú munkáikból. 14 Például:

harmincéves háború, de Nagy Honvédő Háború. Ezek között nyelvi különbséget keresni értelmetlen volna.